Keresés

Jajjj.....hogy is mondjam... kutyás vagy, nélkülem is tudod.. Nálunk ebből hatalmas gondok lettek. Pont tündérmackóval. Talán ezért is fáj annyira az elvesztése, mert annyit harcoltam vele, hogy úgy hozzámnőtt mint a jobbkezem. Minden percben érzem a hiányát. A nagy busa fejét a markoban...

Ide a huskyt hozta a lányom kérdés nélkül egy összeszokott két kutyás falkába kölyökként. Volt itt minden, megsérült mindenki, és nagyon rosszul kezeltük a helyzetet. Mentségünkre szolgáljon, hogy soha nem tapasztaltunk addig hasonlót, de ha Mackó megindult, akkor ott kő köven nem maradt. És a huskyra megindult. Többször is. Volt, amikor már fellélegeztem, mert végre összeállat a 3 tagú falka, béke volt, és boldogság. Aztán egy este jöttünk haza munkából, jött a szokásos örömujjongás a kapuban, és itt kitört az utolsó hatalmi harc. A kutyák megúszták, a gyerekem került a sürgősségire. Semmi komoly, csak a leesett szemüvege vágta el a képes felét, meg kicsit betört az orra. Aztán egyszer-kétszer még előfordult egy véletlenül nyitvahagyott kapu...ahányszor ránézek a törött mutatóujjamra, mindig eszemben lesz ezután az én plüssmackóm. 

Ma már tudnám kezelni, időben észrevenném a jeleket, rendet is tudnék rakni, de akkor felkészületlenül, csak kétségbeesetten lestem ki a fejemből. Jelzem ő volt az a kutya, aki soha senkire, és semmire rá nem mordult. A husky volt a vörös posztó a szemében, és ennek én voltam az oka.  

Szóval ezt nagyon óvatosan! Pláne, hogy  szuka. A zörgő kanna legyen ott minden lépésnél az udvaron. Nem lesz szép látvány, de roppant hasznos tud lenni egy csetepatéban. 

Nálam az öreg péntek este még vígan megvacsorázott, éjszaka még tojt is. Aztán reggel, mikor a feleségem kinézett, hogy milyen az idő, látta, hogy a füvön fekszik, fel van puffadva, és fel sem bír kelni. Először azt hittük, hogy leállt a veséje vagy a mája, és vízzel telt fel. 40 percig hívtam az interneten feltüntetett két ügyeletes állatorvost, egyik sem vette fel. Végül egy helyi faceboook csoportban kértem és kaptam segítséget. Az ajánlott (nem ügyeletes) állatorvos hamar megérkezett. Mondta, hogy a kutya gázzal van tele, testhőmérséklete alacsony, szívfrekvenciája magas, úgyhogy nem túl jók a kilátásai (ebben aztán kedden a saját orvosunk is megerősített), úgyhogy elaltattuk.

Így a 4,5 éves berni-golden mix ivartalan szuka egyedül maradt, amit én nem szeretek (úgy vélem ő sem). Kistestű kutyában gondolkodtam, ha az öregek utódlásáról esett szó, hogy az ember könnyebben finanszírozza a mindenféle ártó nyavalyától való megóvását.

Ki is néztünk egy kiskutyát, aztán el kezdtem aggódni amiatt, hogy a kisasszonynak volt mostanában egy-két nem túl bizalomgerjesztő megnyilvánulása idegen kutyákkal szemben. Két napja nem alszom, azon agyalok, hogy mi lesz, ha a kiskutyát nem fogja elfogadni, esetleg bántani fogja. Ma beszéltem egy tapasztalt kiképzővel, aki szintén nem tudott megnyugtatni. Azt mondta, hogy hiába szocializálódott a kutya kölyökkorában vadidegen kutyákkal kapcsolatban is, ha hosszabb ideig nem teremthetett kapcsolatot idegen kutyákkal, akkor visszafejlődhetett ez a készsége. Úgyhogy próbálkozhatunk, de résen kell lenni, egy darabig nem szabad őket felügyelet nélkül kettesben hagyni. Nem garantált a siker.

Úgyhogy izgalmas hétvége elébe nézünk sajnos nem a szó pozitív értelmében. Ráadásul ma kiderült, hogy egy az irodánkból hétfőn hazaküldött kolléganő COVID tesztje pozitív lett. Úgyhogy tényleg remek ez az év.

:((  Annyira sajnálom! Borzasztó érzés őket eltemetni. Olyan  nehezen teszem túl magam rajta mindig, hogy már azon is elgondolkodtam, hogy kell nekem ez a gyász? De nem tudok kutya nélkül élni, és úgyis lesz mindig egy szerencsétlen pára, akinek az élete múlik azon, hogy befogadom-e? Tombildám július 19-én hagyott itt, sejtésem szerint nála is a bélcsavarodás okozta a véget, mert bármit tettem, nem tudtam segíteni. Előtte már olyan jól volt, hogy még mindig nem hiszem el, hogy pár óra alatt magamra hagyott. Nálunk úgy látszik nem a szívférgesség a mumus, hanem a hasnyálmirigy. A vizslát sikerült kihozni belőle, a medvémet nem. 

Egy kutyás lettél, vagy ketten vannak még? Nekem momentán csak az öregem szuszog békésen a két ajtó között. Minden sétánál eszemben vagytok. Már én sem tudom elengedni pórázról, mert süket, és nincs mackó, akit követhetne. Aztán eszembe jut Milrose Subája... ő még el sem tudta temetni. :( A fenébe ezzel az évvel!