Keresés

:((  Annyira sajnálom! Borzasztó érzés őket eltemetni. Olyan  nehezen teszem túl magam rajta mindig, hogy már azon is elgondolkodtam, hogy kell nekem ez a gyász? De nem tudok kutya nélkül élni, és úgyis lesz mindig egy szerencsétlen pára, akinek az élete múlik azon, hogy befogadom-e? Tombildám július 19-én hagyott itt, sejtésem szerint nála is a bélcsavarodás okozta a véget, mert bármit tettem, nem tudtam segíteni. Előtte már olyan jól volt, hogy még mindig nem hiszem el, hogy pár óra alatt magamra hagyott. Nálunk úgy látszik nem a szívférgesség a mumus, hanem a hasnyálmirigy. A vizslát sikerült kihozni belőle, a medvémet nem. 

Egy kutyás lettél, vagy ketten vannak még? Nekem momentán csak az öregem szuszog békésen a két ajtó között. Minden sétánál eszemben vagytok. Már én sem tudom elengedni pórázról, mert süket, és nincs mackó, akit követhetne. Aztán eszembe jut Milrose Subája... ő még el sem tudta temetni. :( A fenébe ezzel az évvel! 

Gomba!

Korábban érdeklődtél a kutyákról szívférgesség viszonylatában. 

A "kicsi"-nek a tesztje tegnap negatív lett. Az öreg sajnos szombat reggelre bélcsavarodást kapott és el kellett altatni. Szegény, legalább nem botorkál tovább süketen, vakon, bár ez az állapot a kedvén láthatóan nem rontott.