A magyar kötött hangsúlyú nyelv, mindig az első szótag kapja a nyomatékot. (Természetesen ez arra a szóra vonatkozik, amely mondattani okból hangsúlyos a beszédben. Tehát nem azt jelenti, hogy minden szó első szótagja mindig hangsúlyos.)
Történetileg így van.
Az angol hangsúlyozása viszont nagyon más: változatos és jellemző, hogy egy mondatban több hangsúlyos szótag is van és ezek ritmikusan követik egymást (vagy rövid mondatokként egymás után).
Ebből az következik, hogy magyar szöveget elég nehéz dallamhoz hozzászerkeszteni, hiszen a dallamoknak önálló ritmusuk van, amik megkívánják a hangsúlyokat ritmikusan elhelyezni. Az angolt viszont könnyű.
Miért írom ezeket?
Mert - főleg a popzenében, könnyűzenében - igen gyakori, hogy nem törődnek a magyar nyelv természetes hangsúlyozásával, hanem a az angol jellegű popzenét másolva a akárhová teszik a szótaghangsúlyokat, nem oda , ahová a magyar nyelv "lelke" kívánná, hanem oda, ahová a kitalált dallam és ritmus kívánja, és/vagy ahová kerülne a hangsúly, ha angol lenne a szöveg.
Eredmény: bár magyarul szól a dal, de egy megerőszakolt magyar nyelven, idegenszerű hangsúlyozással, ritmizálással.
Ez a Deniz/Orsi dal is ilyen. Én szenvedek, ahogy végighallgatom, irritál a sok hangsúly, ami természetellenesen a szavak második, harmadik szótagján van, funkció nélkül, csak mert így lesz divatos rap és pop belőle. Lehet, hogy van benne zenei finomság, ötlet, de ez a vonása számomra elrontja.
Ideteszek egy pozitív példát is, hogy ne csak kritizáljak. Palya Beát én nem sztárolom, szerintem van sok feltűnősködő, művészieskedő, de nem értékes száma is. Viszont vannak tagadhatatlanul kitűnő dalai, például ebben igen jól megoldotta a magyar hangsúlyozás és a dallam természetes összeillesztését is, amitől ez valóban magyar dal és nem idegenszerűen megerőszakolt magyar dal:
https://www.youtube.com/watch?v=5XOe1Xs6gwM
|
