Azzal alapvetően nincs is baj. A gond akkor van, ha olyan emberek vándorolnak be, akik aztán előjogokat is követelnek (segélyezés) meg meg akarják változtatni azt a társadalmat, ami beengedte őket. Az ilyen emberek jellemzően az életszínvonalért mennek, de társadalmilag nagyon is megfelelne nekik az, ami ott van, ahonnan eljöttek.
Az angolok, franciák, németek sem tudták őket kiszűrni, és minél tömegesebb a bevándorlás, annál nehezebb is ezt megtenni.
Ráadásul a gyarmatbirodalmak felbomlása idején még nem is volt jellemző ez a fajta iszlamizmus, hogy akkortájt ki lehetett volna szűrni. A gyarmati lét alatt azért sokban hasonultak a gyarmattartókhoz, aztán jött a pofon: a várva várt függetlenség nem hozott gazdagságot, sőt...innentől a frusztráció nőtt, és a szaúdi wahhabizmus is terjeszkedni kezdett. Ez jól összetalálkozott azzal, hogy az emberek nem szeretik magukat hibáztatni a kudarcaikért, a wahhabizmus megadta nekik egyrészt a felsőbbrendűség-érzést, másrészt a bűnbakot.
A többedgenerációsoknál meg az a baj, hogy nem jött össze a családnak az európai vagy amerikai álom, a helyi fehér középosztály életszínvonala, és ezért kívülállónak érzik magukat, keresik a saját identitásukat, az imám meg segít megtalálni.
Ezeket annak idején nem tudták előre, most meg már nagyon kellemetlen a problémához hozzányúlni. De itt csoda nem fog történni, az meg egészen biztosan nem javít a helyzeten, ha Európa azt játssza, hogy válogatás nélkül átveszi Afrika meg a Közel-Kelet népességfeleslegét továbbra is. Csak további frusztrált, ellenséges tömeget vonz így be. |
