Keresés

most is ez a helyzet egyes azsiai orszagokban

Magyarországon a gyári gyermekmunkát az 1884. évi 17. tc. szabályozta. Ennek értelmében 10 év alatti gyerekek egyáltalán nem dolgozhatnak, 10-12 év között pedig csak akkor, ha a munka mellett az iskolát is tudja látogatni. A 12-14 éves munkásgyerekek munkaidejét napi 8 órára korlátozta a törvény, a 14-16 évesek esetében a felső határ 10 óra. Éjjeli munkára a 16 éven aluli munkásokat általában nem kötelezhették.

A törvényt Magyarországon is igyekeztek kijátszani az üzemtulajdonosok. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint 493 898  7-14 év közötti gyermek dolgozott, 70%-uk a mezőgazdaságban, 12,7%-uk az iparban, 12%-uk házicselédként, a többi gyerek pedig a bányászatban, kereskedelemben vagy a közlekedésben kapott munkát.

 A századforduló táján gyakran előfordult, hogy az iparfelügyelők 7-9 éves dolgozó gyermekeket találtak az üzemekben, akiket a tulajdonosok „játszó gyermekeknek” neveztek, és akik úgymond „csak véletlenül jöttek be a munkahelyiségbe”. Ezek a kis munkások a felnőttek bérének töredékéért végeztek nehéz és gyakran igen veszélyes munkát – például a foszfortartalmú gyufa előállításakor.

Van benne igazság, az északi rabszolgatartás jóval hatékonyabb volt, másképp is nevezték, ipari foglalkoztatásnak hívták. Európában is visszalépés volt a középkorhoz képest, az ipari munkásság nagyon rossz életkörülmények között élt és sokkal többet kellett dolgozniuk, mint a középkori jobbágyoknak. Gyerekmunka általános volt, az átlagéletkor nagyon alacsony, egészen a 19. század végéig. USA-ban még a 20. század elején is dolgoztattak gyerekeket bányákban.