Egy nyavalygó, hisztérikus, belterjes, lélektelen, elasszonyosodott, köpedék Európa van. Ezt a mi Európánkat, egykori szerelmünket megfosztották vallási identitásától, nemzeti identitásától, és éppen most fosztják meg nemi identitásától is. Ez a mi egykori Európánk az affektáló melegek földrésze lett, és ezekre özönlik rá a vallásában bigott, nemzeti identitásában nem megingott, nemi identitásában pedig megkérdőjelezhetetlen emberlöcsedék.
És maradtunk még mi, a mindig lenézett, mindig kiröhögött, mindig megvetett és semmibe vett közép-európaiak. Mi maradtunk még, s az egymásra találásunk reménye. Nekünk kell majd folytatni és megmenti Európát, Európa szerelmét és az európai álmot. „Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért. / Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. / Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből / S a szellemharcok tiszta sugaránál / Olyan magasra tettük, mint lehet, / Mondhatjuk, térvén őseink porához: / Köszönjük élet! áldomásidat, / Ez jó mulatság, férfi munka volt!”
Bayer |