Keresés

Ha az 1941-44-es határokat nézzük

Szerintem nem nagyon lehet mást. A trianoni határok elmebetegek voltak ezt már akkor is tudta mindenki, mint amikor nagy svunggal rábaszod a dinnyét a mérlegre és az kileng. 1941-re került nyugovóra a mérleg nyelve nagyjából. Megszűnt az a politikai-katonai helyzet ami az egészet indokolta. Ráadásul a bécsi döntések szövetségesek közötti rendezések voltak, békés időkben (vö. "békeszerződés"), nemzetközi jóváhagyással  nem a legyőzöttek kifosztása. Nem látom be, miért ne abból a helyzetből kéne kiindulni. 

mégis megint minket büntettek a legjobban

Viszonyítás kérdése. Ha az 1941-44-es határokat nézzük, akkor valóban nagy volt a területi veszteség. Ha a bécsi döntések előttit, akkor 3 falu és a Duna jobb partja mellettük, míg Finnország elvesztette Karéliát és a leningrádi hídfőt, Románia pedig Észak-Bukovinát és Besszarábiát, valamint az 1940-ben elvesztett Dél-Dobrudzsát is, amelyet Bulgária megtarthatott.

A jóvátételi kötelezettség pedig ugyanúgy 300 millió dollár volt, mint Finnországnak és Romániának (az eloszlásban annyi volt a különbség, hogy míg utóbbi két országtól mind a SZU-nak ment, tőlünk 200 millió a SZU-nak, 70 millió Jugoszláviának és 30 millió Csehszlovákiának). Bulgáriáé volt kevesebb, 45 millió, ők nem vettek részt a SZU megtámadásában. Olaszországé 360 millió volt.

Ami a tisói Szlovákiát és az usztasa Horvátországot illeti, náluk az volt a helyzet, hogy a háborús vereséggel egyidejűleg önálló államiságuk is megszűnt, miután illegitim államalakulatoknak tekintették őket.

A magyar haderő sem létszámban, sem felszereltségben nem osztott-nem szorzott a szovjeteknek, mégis megint minket büntettek a legjobban. A Kárpát-medencére viszont sokan fenik a fogukat, és Sztálinék sem voltak ebben kivételek.