Keresés

"Lefogadom, hogy a "Minden drága, vissza Prága!" és hasonló rigmusok is, amelyeket Jawa/Cz-Sk fórumtársunk annyira szeret emlegetni, a magyarellenes cseh és tót felforgatók kreálmányai..."

Ez pontosan így van!

Mondjuk az tény, hogy az életszínvonal magasabb volt a "demokratikus" Csehszlovákiában, de hát a németek- és a magyarok kisemmizéséből, kifosztásából volt mit aprítaniuk a tejbe. De ettől függetlenül, ezek a jelmondatok egyértelműen a sunyi csehszlovák propaganda számlájára írandók, amelyek célja a magyarság megosztása volt...

"Minden drága, vissza Prága!" és hasonló rigmusok is, amelyeket Jawa/Cz-Sk fórumtársunk.....ezek a jelszavak akkor leptek eletbe mikor a bevonulo MAGYAR HONVEDEK-utan mar elhervadtak a viragok,es a mindennapok kovetkeztek:)

Minden drága, vissza Prága!

Az 1938-as visszacsatolás után nem lett minden fenékig tejfel a Felvidéken. A bevonuló magyar honvédek lába elé szórt virágok elhervadtak, és betrappoltak a tisztfeleségek, hogy jó áron felvásárolják a csehszlovák ipar remekeit. Pozícióharc a budapesti ejtőernyősökkel, csendőrpertu, besúgók és a helybéli magyarok felhasználása az országos játszmákban: ilyen volt a revíziós évek sötétebb oldala.

A folklór szerint a bevonulás után a minden drága, vissza Prága jelszó is elhangzott magyar szájból. Ha így is történt, ez csak kivétel lehetett, de az elégedetlenkedés általános volt. Már a virágesővel fogadott magyar katonák sem tettek mindenhol jó benyomást. Bár a falvakban szinte minden magyar a felállított díszkapuknál várta a bevonuló csapatokat, a honvédség biciklis előőrsei, ócska páncélosai láthatóan gyengébbek voltak a távozó csehek egységeinél. Pár nap múlva aztán megérkeztek a magyarországi „úrinők”. Ők azok a tiszt- és politikusfeleségek voltak, akik tömegesen vásárolták fel a magyarnál jobb és olcsóbb helyi iparcikkeket, méretet nem nézve vittek ruhát és cipőt, ürítették ki az edényboltokat.

A magyarok többsége gazdaságilag nem járt jól az országcserével. A pengőre váltással a bérek sokat vesztettek értékükből, az ígért nagyberuházásokból a háború miatt nem lett semmi, az átkerült vidékek csehszlovákból magyar periféria lettek. Pedig a visszacsatolás után az új rezsimmel szemben nagy volt a várakozás. A közigazgatás megszervezése sok új álláshelyet jelentett, a meghirdetett „őrségváltás” jegyében mindenki azt remélte, hogy az addig háttérbe szorított felvidéki magyarok tömegével jutnak biztos megélhetést nyújtó állami sarzsihoz. Mintha hirtelen mindenki rendőr, postás, vasutas akart volna lenni, de legalább egy – akkor is sokszor politikai alapon osztogatott – trafikhoz jutni.

A VEZETŐ TISZTSÉGEKBEN AZONBAN MEGJELENTEK A BUDAPESTI EJTŐERNYŐSÖK, AZ „ANYAIAK”. 

Sokak csalódására „nyanyásoknak” is gúnyolt anyaországiakat ültettek a nagyobb városok polgármesteri székébe, de lejjebb is az volt az alapelv, hogy az állam kenyerét csak az eheti, aki teljesen lojális az új hatalomhoz. Igazolóbizottságok alakultak, hogy felmérjék, ki léphet állami szolgálatba, és bagatell ügyek miatt is elutasították azokat, akiket a „magyar állameszme és államhűség” szempontjából kifogásolhatónak találtak. Az igazolások a feljelentések besúgórendszerekre jellemző hullámát indították el – írja könyvében a felvidéki történész, Simon Attila.


Simon Attila
Magyar idők a Felvidéken 

1938-1945/AZ ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

Lefogadom, hogy a "Minden drága, vissza Prága!" és hasonló rigmusok is, amelyeket Jawa/Cz-Sk fórumtársunk annyira szeret emlegetni, a magyarellenes cseh és tót felforgatók kreálmányai, semmint annak kifejezése, hogy hazatért honfitársaink annyira megbánták volna a Felvidék általuk lakott déli sávjának Magyarországhoz való csatolását.

A nagysurányi eset, államellenes izgatás miatt robbat ki, ami árnyalja a képet...

"Alkalmanként azonban voltak összetűzések: ilyen volt, amikor Horthy nevenapján, 1938. december 6-án kitűzték a templomra a magyar zászló fölé a szlovákot, illetve amikor éjszakánként a csendőrség mellett futkározó gyerekek "kikirikít" (magyarul "kukurikú") kiabáltak a csendőrök felé, hogy ezzel gúnyolják a kakastollasokat.

A legnagyobb probléma 1938. december 25-én volt. Ekkor hazajöttek Surányba a Szlovákiában tanuló diákok és a Szlovákiába átszökött személyek is. Amikor Gratzer Ferenc plébános kijelentette, hogy a diákmisén az evangéliumot és a prédikációt magyar nyelven is elmondja, hangos köhögés hallatszott. A Szlovákiából visszajöttek elkezdték a többieket bujtogatni a hatalom ellen, a mise végén elhangzó magyar himnuszba elkezdték hangosan énekelni a "Hej, Slováci" kezdetű szlovák himnikus éneket. Amikor a hívek a templomból kijöttek, a magyarok és a szlovákok egymásnak estek. Mivel az utcán tartózkodtak a csendőrök is, a szlovákok ezek felé indultak meg. A csendőrök lőttek. A 19 éves Kokoska Mária meghalt, további hét ember megsebesült. Kokoska Mária testi fogyatékos volt, nem volt szájpadlása, így beszélni sem tudott. Szlovák források szerint a tűzparancsot Galambos János adta ki ("Tüzelj, az anyád Istenit!", majd ismételte "Tüzelj, a krisztusát!"). Azonban a magyar források részletesebben számolnak be arról, hogy Galambos János előbb magyar, majd Révfalusi Mihály szlovák nyelven felszólította a tömeget a főtér elhagyására, azonban a tömeg nem akart feloszlani. Amikor a tömeg tovább közeledett a csendőrök felé, Galambos János felszólította a rendőröket, hogy készítsék a fegyvereket majd kiadta a tűzparancsot. Tóth József fegyverét elsütötte, majd utána Szabó Lajos is. Meg kell említeni, hogy Tóth Józsefet egyszer már megbüntették, mert Koltán hasonló körülmények között lelőtt már egy embert. Galambos Jánost három hét börtönre, Tóth Józsefet (a jegyzőkönyvben egy helyen Ferenc) pedig leszerelésre ítélték."

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagysur%C3%A1ny#Az_els%C5%91_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BAig