A magyar katonai akció és a csehszlovák területrablás között az a lényeges különbség, hogy míg a csehszlovák rabló tesóid 1918/19-ben területrablás céljából támadták meg a Károlyi Miska «jóvoltából» önvédelemre képtelen magyar államot, és ezáltal sajnos sikerült elszakítaniuk a Felvidéket, addig hazánk csak annak a területnek egy kisebb részét vette vissza, ami ezer évig mindig is hozzá tartozott.
Ami pedig a csendőri "terrorizálásokat" illet, jobban tennéd, ha mélyen kussolnál !
Persze tisztában vagyok vele, hogy a pofátlanságod nem ismer határokat, de szeretném felhívni a figyíelmed arra a tényre, hogy a "galamblelkű" csehszlovák tesóid a Felvidék megszállásakor folyamatosan terrorizálták a magyar lakosságot, a rablások, fosztogatások, verések és kínzások mellett számos gyilkossággal járó kegyetlenkedést is elkövettek.
A legismertebb ezek közül a pozsonyi sortűz néven elhíresült öldöklés, amelynek 9 halálos áldozata-, 23 súlyos sérültje-, és több mint 100 könnyebb sérültje volt. A cseh légiósok legelvetemültebb tette az volt, amikor a temetés napján egy 14 éves tanulót lőttek le.
De sajnos máshol is történtek hasonló öldöklések, mint ezt az alábbiak is bizonyítják:
"A pozsonyi esethez hasonló dolog történt 1919 március 23-án Zselízen is. A magyar lakosság itt is tiltakozott a csehszlovák megszállás ellen: „A magyar lobogó alatt, nemzeti töltetű dalokat éneklő tömeg a város Fő utcáján vonult végig, amikor a cseh legionáriusokból álló rendfenntartó erők sortüzet nyitottak rájuk.” Az atrocitás összesen öt áldozatot követelt, rájuk legalább emléktábla emlékezik az egykor szolidan magyar, mára egyre inkább elszlovákosodó kisvárosban.
A legsúlyosabb eset azonban a komáromi vérfürdő, 1919. május 1-én. Komárom máig Európa egyik utolsó kettészakított városa, és amikor ez a kettészakítás megtörtént, a komáromiak érthető módon rendkívüli ellenérzéssel fogadták. A vérfürdő előzménye egy a meg-nem szállt déli-városrészből (amit ma Komáromnak gondolnak oly sokan, pedig a gyönyörű történelmi belváros északon van) kiinduló magyar támadás volt a csehszlovák legionáriusok ellen. Arról ellentmondóak az adatok, hogy ki és miért szervezte, a végeredmény azonban vereség volt. A többség nem harcban esett el, hanem vagy menekülés közben, vagy a fegyverletétel után. A kiképzetlen 17-22 éves magyar fiúk jelentős része, akiket a lelkesedés hajtott a felelőtlen akcióba, az Erzsébet-szigeten próbált menedéket keresni. Őket a csehszlovákok egész egyszerűen lemészárolták. A magyar halottak számát 100-300 közé teszik, az biztos, hogy 99 embert temettek el a katolikus temetőben (a tömegsírt lásd a fotón). A harcok teljes lezárulása után a csehek még 18, köztük egy 15 éves és három 19 éves foglyot kivégeztek, a kijárási tilalom alatt pedig egy 12 éves gyermeket agyonlőttek."
https://mandiner.blog.hu/2011/11/23/galamblelku_csehszlovakok_vereskezu_magyarok_kis_szlovak_legendarium_iii
Egyébként neked különösen ajánlanám a "Kis szlovák legendárium" c. sorozat tanulmányozását, ahol lerántják a leplet a "galamblelkű" csehszlovák tesóidról és a Középeurópában egyedülálló "demokráciájukról"...
|
