Felírom, hogy x órától y óráig ezt meg ezt kell kipucolnom, elintéznem. Vagy minden nap egy bizonyos dolgot. Az az egy dolog nem tűnik soknak, és utána beiktatok egy következőt, ha bírom, de figyelem a saját hisztiszintemet is. Mintha egy gyereknek adagolnám fokozatosan a feladatokat, nem rázúdítva. Másnak ez lehet, hogy szánalmas vagy vicces, de erre vagyok képes jelenleg. Magamhoz képest kell valamit elérnem. Nem kell ezt senkinek tudnia... hogy még a kis dolgokhoz is hatalmas lelkierő kell.
Még azt is felírom, hogy x oldalt kell elolvasnom egy könyvből, mert borzasztóan elkanászodtam... aztán lehet, hogy ebből több oldal lesz, mert utána magával ragad az olvasmány.
És vannak napok amikor semmi sem megy, de meg kell tudnom bocsátani magamnak is.
Ugyanígy lehet tisztázni, mintha leülnél magaddal beszélgetni, hogy 1. Az új állással szemben mik az elvárásaid pl. fizetés, mennyire legyen messze. Ami alá nem mész. 2. Mik azok az oldalak, amiken érdemes keresni 3. Önéletrajz rejtelmei, milyen a jó önéletrajz, hol írd meg, képbeszúrás stb., aztán ezt lehet módosítgatni az aktuális álláshoz igazodva 4. Legyen egy időkorlát, pl. ha végignézted az összes releváns oldalt, akkor ne baszogasd magad tovább, ha nem találtál megfelelő állást, mondjuk fél óra vagy 1 óra után. Fejezd be és csinálj mást. Akkor talán nem olyan nyomasztó. Ha találtál, akkor viszont addig ne nyugodj, amíg rá nem nyomsz a küldés gombra.
De szerintem nem vagy elég motivált, mert annyira nem rossz a helyzeted, illetve azt mondod, csak átmenetileg.
Munkahelyre, ha unalmas és csak átmeneti ez az unalom, lehet vinni könyvet, betáblázni, minek nézz utána neten vagy milyen filmet nézz meg. Persze mhelyfüggő is. Úgy kezelni, mintha nem is azért lennél ott, hanem azért, amit mellette csinálsz. Bár ez kva nehéz, azt tudom... |
Köszönöm, cool vagy!
