Keresés

Még a húgodhoz írnám, hogy én is sokáig háztartásbeli voltam, és nem volt munkahelyem. A végzettségem se volt megfelelő, és a munkahelyek megtartásával is voltak gondjaim. Sőt, vannak fiatal ismerőseim, igaz nem nagy számban, akik hasonló cipőben járnak. Én azt tudom mondani, hogy ha valakinek panasza van, azt komolyan kell venni. Lehet, hogy nem tudja jól kifejezni, de biztos, hogy nem lustaságból nem jár be dolgozni. (Ez persze nem vonatkozik arra, aki egyébként naphosszat a haverokkal lóg vagy kocsmában ül egész nap, ott nyilván nem lelki akadálya van a munkának.) Még akár az is lehet, hogy bizony a mi viselkedésünkkel van probléma, pl. nem bírjuk elviselni a monotóniát vagy a szervezetlenséget, és túl nagyok az elvárásaink a környezet iránt.

Sajnos, ilyenkor föl kell készülni arra is, hogy lesz jó néhány munkahelyváltás vagy munkahelyi konfliktus. Az első konfliktus után az érzékenyebb típusú ember pláne ott akarja hagyni a munkahelyet. Erre - tapasztalatom szerint- egyetlen megoldás létezik. Nagy szerencsével ki lehet fogni olyan főnököt vagy munkatársat, aki mellettünk áll. Meg kell keresni azt, akivel meg lehet beszélni a problémákat, sőt ha rossz passzban vagyok, még akkor is elvisel engem. Ez meg tudja tartani az ilyen munkavállalót is, tehát a személyes kapcsolatok. 

Persze, ez megint nem jelentheti azt, hogy hozzácsapódok bárkihez, csak azért, hogy tartozzak valahova. Lehetőleg olyan ember legyen, akinek megbízok az értékítéletében, pl. a szüleim is azt mondanák róla, hogy igen, őrá érdemes hallgatni.

Ha nem gond, visszaolvastam a régi beírásaidat, mert érdekel a problémád a kis faluból. Ha jól értem, nem az a gondod, hogy pletykálnak az öregasszonyok a kispadon, mint a régi "szép" időkben. Mikor az alkoholista asszonyt elintézték azzal, hogy "részeges". Inkább az a a gondod, hogy nehezen elérhető a szaksegítség.

Ezzel a budapestieket kivéve mindenki küzd az országban, nagyobb vidéki városok lakói is! Én könyvből kezdtem tanulni a kognitív önterápiát, és két-három év után volt egy olyan szerencsém, hogy találtam egy érdeklődő pszichológus hölgyet. De ez tisztára a véletlenen múlt, és nem is tartott egy évnél tovább a terápia. Azóta saját magam cipelem a problémát, egy nagyon kedves pszichiáter hölgy időnkénti segítségével.

Nem tudom eldönteni, hogy a pszichológus kevés az országban, vagy nem jól képzik őket, vagy ennyire rosszul fizetett/szervezett az egészségügyi rendszer? Talán mindegyik. Sajnos nincs OCD-s önsegélyező egyesület, amelyik tudna kampányolni, lobbizni a témában, így a társadalom se hallja a hangunkat.

Hát, nehéz bármit is mondani. Ha nem kell eltartani, akkor majd keres magának állást vagy pszichológust, -átert a húgod. Vagy nem, ha úgy dönt. Felnőtt ember, nem?

Nekem mostanában segít, hogy részekre bontok hétköznapi teendőket, és lépcsőzetesen haladok, ha lassan is, az elvégzésükkel. Így is több feladatot végzek el, mintha ezt nem csinálnám. Biztos működik álláskeresésnél is.

Nekem van jelenleg állásom, de mostanában  nem pörög. Ráfogják a vírushelyzetre. Amikor van pörgés, akkor rendben vagyok, most éppen  pangás van, ezt nem bírom. Nem azért, mert félek, hogy kiraknak,egyelőre nem raknak ki,hanem egyszerűen nem bírom , ha nem történik semmi. Akkor szoktam kiakadni. A semmitől, meg a várakozástól. 

A húgomnak kellene állás, de fogalma sincs róla, hogy mit szeretne csinálni. Csak a kifogásokat sorolja, hogy ez ezért nem jó, az meg azért nem jó. 

Mindkettőnknek nehéz a közlekedés. Fél négykor kell felkelnem, hogy hatra beérjek a munkahelyre, és este hatra érek haza. Őt is főleg ez zavarja, hogy sok idő elmegy a napból az utazásra, és még a munkahelyen is csak a pangás van. 

Amit irányítani lehet valamennyire, az az élettelen dolgokhoz, ideákhoz való viszony.

Nem fogsz tudni állást találni, vagy csak nehezen, ha utálod azokat a munkaköröket, amikre jelentkezni akarsz... például.

Valamit szeretned kell benne, valami motivációt tudatosítanod kell. Ha nem is szereted, mit érhetsz el vele, ami a szerethető élet felé visz, és megéri-e az áldozatot? Van más lehetőség? Mi az akadály?