Keresés

Nekem van jelenleg állásom, de mostanában  nem pörög. Ráfogják a vírushelyzetre. Amikor van pörgés, akkor rendben vagyok, most éppen  pangás van, ezt nem bírom. Nem azért, mert félek, hogy kiraknak,egyelőre nem raknak ki,hanem egyszerűen nem bírom , ha nem történik semmi. Akkor szoktam kiakadni. A semmitől, meg a várakozástól. 

A húgomnak kellene állás, de fogalma sincs róla, hogy mit szeretne csinálni. Csak a kifogásokat sorolja, hogy ez ezért nem jó, az meg azért nem jó. 

Mindkettőnknek nehéz a közlekedés. Fél négykor kell felkelnem, hogy hatra beérjek a munkahelyre, és este hatra érek haza. Őt is főleg ez zavarja, hogy sok idő elmegy a napból az utazásra, és még a munkahelyen is csak a pangás van. 

Amit irányítani lehet valamennyire, az az élettelen dolgokhoz, ideákhoz való viszony.

Nem fogsz tudni állást találni, vagy csak nehezen, ha utálod azokat a munkaköröket, amikre jelentkezni akarsz... például.

Valamit szeretned kell benne, valami motivációt tudatosítanod kell. Ha nem is szereted, mit érhetsz el vele, ami a szerethető élet felé visz, és megéri-e az áldozatot? Van más lehetőség? Mi az akadály?

Sziasztok!

Még a nyáron írtam ide. Kiderült, hogy a húgommal teljesen megegyező a problémánk. Lehet az minden lelki  nehézségnek a forrása, hogy egy istenhátamögötti zsákfaluban él valaki? 

Milyen fajta kényszergondolat az, hogy állandóan azt érzem, hogy sehova sem tudok lépni? Hiába lennének ötleteim, meg terveim, de odagördül egy akadály, ami miatt nem tehetem meg, amit szeretnék, és inkább rohadok tovább a komfortzónámban, ami már elviselhetetlen ingerszegény? No change!!

Nem jönnek a lehetőségek.

A másik kényszergondolat, hogy nem  találok semmit. Kinek van/volt már ilyen kényszergondolata, hogy nem lát meg semmit, ami ott van előtte? Például állást keresek, de nem találok, vagy maszekorvost keresek vmi problémámra, de nem találok. Vagy nyaralót vennék, bérelnék, de nem találok. Mindig úgy állok fel a számítógéptől két órai keresgélés után, hogy kifolynak a szemeim a sok kereséstől, és nem találtam semmit. A legbanálisabb, hogy nem találom meg a könyvtárban a keresett könyvet, pedig elmentem mellette , végighúztam rajta az ujjam már hússzor, és nem találom meg.  Otthon a zöldséghámozót, se a tixót, se a ragtapaszt, se a gombostűs dobozt, se a Magyar Helyesírás szabályai könyvet? Mindent valaki másnak kell helyettem előszednie. Ezeket a dolgokat, amiket nem találok meg, a velem együtt élő ember hip-hop előszedi. Tessék, itt van!

Ez most elbutulás, vagy mi franc?Van valakinek hasonló problémája? 

A húgomnak már majdnem egy éve keresek maszekpszichiátert, de nem találok. Lehet, hogy azért, mert velem is baj van?