Keresés

Mi nem élünk együtt a szülőkkel. A húgom sem, de az anyósára felügyelnie kell. Naponta ahányszor csak tud, megnézi, hogy mit csinál.De szeretet ott sincs. 

Az anyámmal nekem is hasonló a kapcsolatom. Nagyon kell vigyázni, hogy mi hagyja el a számat.

Sajnálom, ha az ezelőtti hozzászólásommal túl általános voltam. 

És már nem élek anyámmal egy ideje... nem is tudom, hogy' bírnám. Ti együtt éltek, több generáció? Vagy csak te a húgoddal?

Tudsz segíteni valakin, akit nem szeretsz? A lelkén? Szerintem nem, mert hiteltelen, és ezt az illető érzi.

Az egyéni intim helyzetben nem tolhatod a társadalomra a felelősséget. Akkor sem, ha általános jelenségről van szó.

Én például megtanultam nem szeretni anyámat. Annyira szeretem, amennyire egy jó cimborát. Amennyire biztonságos. Amennyire biztonságos szeretni valakit, aki valójában nem szeret. Nem is foglalkozott igazán a fejlődésemmel, csak amennyire éppen neki kedve volt, vagy másoknak mutatni kellett. De ettől még szerethetek másokat. Viszont ezt nem tudom irányítani...