Keresés

És már nem élek anyámmal egy ideje... nem is tudom, hogy' bírnám. Ti együtt éltek, több generáció? Vagy csak te a húgoddal?

Tudsz segíteni valakin, akit nem szeretsz? A lelkén? Szerintem nem, mert hiteltelen, és ezt az illető érzi.

Az egyéni intim helyzetben nem tolhatod a társadalomra a felelősséget. Akkor sem, ha általános jelenségről van szó.

Én például megtanultam nem szeretni anyámat. Annyira szeretem, amennyire egy jó cimborát. Amennyire biztonságos. Amennyire biztonságos szeretni valakit, aki valójában nem szeret. Nem is foglalkozott igazán a fejlődésemmel, csak amennyire éppen neki kedve volt, vagy másoknak mutatni kellett. De ettől még szerethetek másokat. Viszont ezt nem tudom irányítani...

Hát, köszönöm a választ. Én is sejtettem, hogy nincs szeretet. Nem tudom, mi az, ha szeretek valakit, és engem szeret valaki. Pedig van családom. Látszatra minden oké. Sokan irigyelnek.

Azt mondja a családom, hogy nincs szeretet. Ez a normális. A mai világban már nincs  sehol. Mindenki magának kapar, aztán kiteszi a közösségi oldalakra, hogy egyen a fene mindenkit, hogy ő hol nyaralt, milyen jó munkahelye van, meg milyen autót vett, hogyan újította fel a házát.

Bemész egy segítőhöz, de gyorsan ki is fordulsz, mert olyan undor, meg elutasítás  van az arcán, hogy inkább köszönöd, de nem kéred a segítségét. Ha mégis kéred, mert nagyon kivagy már, akkor meg egy olyan klikkbe futsz bele, ahova te már nem férsz be.

Ezeket a köröket mi már lejártuk.

Szeretet már az emberekben nincs. Csak pillanatnyi hangulatfoszlányokban van, színárnyalatokban, dallamokban, illatokban.Amik egy-egy múló pillanatra meglegyintenek minket, aztán úgy elillannak, mintha sosem lettek volna ott, mert olyan minimálisak, hogy felfoghatatlanok. De mégis ott marad utánuk az űr, amit otthagytak, hogy újra vágyódhassunk utánuk.