Jó tanács (még ha néha jómagamnak sem sikerül úgy betartani, ahogy szeretném): ha valamit elírsz, benézel, akkor inkább engedd el. Olyan, szélsőségesen gondolkodó és reagáló emberekkel vitázol, akiknél nincs bocsánat, nincs tolerancia, nincs olyan, hogy egy gondolat mondanivalója ugyan teljesen egyértelmű és nyilvánvaló, de van mondjuk egy amúgy nem lényegi számszaki hiba az indoklásban - innentől fogva kizárólag azon fognak lovagolni, és végül olyan magyarázkodásba hajszolhatod bele magad, ami az egész érvelést megkérdőjelezi...
Ugyanakkor inkább onnan kellene elindulni, hogy elnézve az egész csoport gazdálkodását, azt látni, hogy alapvetően egy életképes és folyamatosan nyereséges rendszerről van szó, amelynek a bevételei ugyan csökkentek (az egész online médiában csökkentek általában ), de a kiadásokat is tudták csökkenteni, a nyereségesség mindvégig megmaradt - ettől még semmilyen vészhelyzet nem volt, semmi nem indokolta radikális átalakítások elrendelését.
Az is egy érdekes szitu, hogy ugyan papíron az Indamedia Sales diszponál a hirdetési bevételek felett, ügyesen ezt szerezték meg NER oldalról, és ugyebár erre van az az érv, hogy a pénzcsapok elzárásával akkor bármikor meg tudják fojtani az Indexet - igen ám, de az egész miskulanciát teljesen egyértelműen a gazdálkodása alapján elvileg alárendelt helyzetben lévő Index viszi a hátán, és ha ezt mondjuk bezárnák - akkor ez nagyjából azzal egyenértékű, mint ha egy magasan szálló repülőgépen elzárnák az üzemanyag-csapokat azzal a felkiáltással, hogy összevesztek a fedélzeti mérnökkel, és nehogy már az mondja meg, mit csináljanak - persze, le lehet így állítani a hajtóműveket - csak akkor az egész lezuhan, mindenkivel együtt... A TotalCar talán még megélne egyedül valahogy, de a többi aligha, az egész Indát becsukhatnák végül.
Vagyis a támadás egyfelől jogos, nem volt az Index veszteséges (talán most tavasszal már igen, de az járványmizéria), de ez az érvelés vissza is fordítható - ha nem volt veszteséges, mi szükség volt ilyen durva lépésekre?
Még hozzátenném, hogy nem csak az újságírás, de például a vállalati felső-menedzseri körökben is ismert és gyakori az olyan megállapodás, amikor a tulajdonos és a felkért vezetés, szerkesztőség, akármi, olyan megállapodást köt, hogy adott feltételekkel vállal adott célkötelmeket, de azokon belül igenis szabad kezet kap, és a tulajdonos nem szólhat bele, nem utasíthatja saját kijelölt hatáskörébe eső dolgokban semmire - vagy, ha megpróbálja, ez legitim jogalap a megállapodás azonnali felbontására (adott esetben jogi értelemben a másik fél hibájának minősülőként, tehát akár még mindenféle egyebek is járhatnak ilyenkor). Nem kötelező ilyen megállapodásokat kötni - de ha egyszer a tulajdonos úgy bízta meg a főszerkesztőt, hogy az márpedig szabad kezet kapott adott határok között, aztán mégis meg akarja kötni a kezét - akkor ne csodálkozzon, ha feláll a szerkesztőség esetleg kompletten... |