https://pestisracok.hu/a-szikszalagos-forradalom-elbukik-most-a-nemzetiek-ideje-jon/
A szigszalagos forradalom elbukik – most a nemzetiek ideje jön!
Dicséretes az az öntisztulási folyamat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amelynek épp tanúi lehetünk.
Sorra mondanak föl a különböző rendű-rangú-pedigréjű művészek, művésznek nevezett személyek.
Évtizedekig kiakolbólíthatatlannak hitt rendezők, agyonajnározott óraadók, ideológiai szobrászok állnak föl maguktól, hagyják el az „ostromlott” várat.
Búcsúlövésként még megeresztenek néhány píárinterjút itt-ott, aztán csönd.
Átmenetileg.
Távozik Bárdos András is, a korszakos színész, rendező, dramaturg… hm, vagy valami efféle. Kevesen maradtak, tán csak a ruhatártanszék tartja még a frontot, ám ha kikapcsolják a wifi-t, lelépnek ők is hamar.
Persze, nem a semmibe hullanak alá Székely Gáborék, Ascher Tamásék – közpénz-milliárdokkal puhára bélelt, akolbéliek vezette kőszínházak, egyetemi katedrák várják őket tárt karokkal országszerte (sőt: világszerte), hogy folytassák pótolhatatlan ideológiai szobrászkodásukat.
Most épp nem szocialista embertípust gyúrnak, szobornak, hanem liberálisat, bár legbenső lényege – a nemzetköziség imádata, a hazai kicsúfolása, üldözése – ennek is ugyanaz.
A történet nem ostromnak indult: Vidnyánszky Attila és az új kuratórium nem hajított volna ki a várból egyetlen liberálist sem – a liberálisok viszont – magukból kiindulva – azt hitték, ez készül, s ezért kihajították önmagukat.
Vidnyánszkyék mindenképpen kitűzték volna saját – nemzeti – zászlajukat az Uránia homlokzatára (tíz évi nemzeti kormányzás után éppen ideje), de nem a liberális helyére, hanem amellé.
Az Ascher Café viszont ezt sem tűrhette, s afféle fordított Dugovics Tituszként a saját zászlajával együtt a mélybe vetette magát. Puff.
|