"A horvátok ezt nagyon nem így látják.
A jelenlegi horvát történelmi álláspont szerint az 1091-ben létrejött horvát-magyar perszonálunió jogtalan és törvénytelen volt..."
Teljesen mindegy, hogy a horvátok miként látják, mert tetszik, nem tetszik, az akkori világban rokoni-, dinasztikus alapon döntötték el azt, hogy ki legyen az uralkodó. És mivel Zvonimir utód nélkül halt meg, így halála után özvegye, Ilona jogosult a trónra, akit egyébként a mögötte álló horvát nemesség egy része is támogatott. És mivel Ilona királynét illette a trón, így jogosan kérhette azokban a zavaros trónviszályos időkben bátyja, Szent László segítségét, aki ezt meg is tette, és ezzel el is dőlt Horvátország további sorsa...
"A másik kínos következménye, hogy a horvátok a magyarokat teszik felelőssé az anyaországuk egy részének (a boszniai horvát területek) elvesztéséért, mivel Mohács után a magyar király köteles lett volna segítséget nyújtani a területek védelméhez…"
Miért lenne ez "kínos"?
A Magyar királyság a hibái ellenére is minden tőle telhetőt megtett az ország védelméért – sajnos bele is rokkant -, és a horvátok csak örülhetnek, hogy a Magyar királysághoz tartoztak, mert különben eltűntek volna a történelem süllyesztőjébe, mivel saját erejükből nem tudtak volna ellenállni a töröknek azzal a megyényi területükkel…
Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy Szent László idejénen, a Horvát Királyság területe a Kapela-hegység és az Adria közötti szűk területre korlátozódott, azaz egy kis lepkefingnyi királyság volt. Se a dalmát városok, se Szlavónia nem tartozott hozzá, viszont a Magyar Királyság védelme alatt a sokszorosára sikerült felhízlalnia magát… |
