Keresés

Ahogy itt mennek a dolgok: vajon a délvidék akarna-e Magyarországhoz tartozni?

Ez egy reális forgatókönyv volt. Erről elég kevés információhoz lehet hozzáférni, de az erősen sejthető, hogy egyéni magyar akciót a NATO nem engedett volna meg.

A NATO terv szerint a magyar haderő az élőerőt adta volna egy szárazföldi támadásnál. Akkoriban vol az, hogy összeírták a magántulajdonban lévő teherautókat és terepjárókat..

Magyarországnak szerintem egy falut sem engedett volna visszavenni a NATO; most, hogy ilyen közel kerültek az oroszokhoz, számukra nagyon nagy veszteség lenne a destabilizáló a térségben. Nyilván előjött volna utána Erdély majd a Felvidék ügye az oroszok meg siettek volna védhatalmi státuszt biztosítani ennek vagy annak.

Szóval elképzelhető, hogy Antall vállára odatette a kezét valaki, ez tán a védelmében elmondható, de a halálos ágyán elmondhatta volna ha volt ilyen 

Remek. És mi a helyzet a Délvidékünkkel?

Katonailag védtelen volt szerb részről, és a magyar csapatok bevonultatásával békefenntartó céllal, kész tények elé állítottuk volna a világot, amelynek nem hiszem, hogy olyan fontos egy megyényi terület hovatartozása.

A rambouilleti konferencia utólag lett az, aminek a győztesek tartják.

Az a NATO ultimátumáról szült és a szerbek zsarolásáról.

A NATO tudta, az oroszok nincsenek gazdaságilag olyan helyzetben, hogy bármilyen érdemi segítséget nyújtsanak a szerbeknek. Ezért egyoldalú diktátumot adott át a szerbeknek.

A legnagyobb meglepetésre a szerbek kisebb módosításokkal elfogadták a NATO követeléseit.

Ezek az alábbiak voltak:

- a szerbeknek ki kell vonniuk a csapataikat Koszovóból, csak az északi szerbek lakta részen

  maradhat karhatalmi erő

- a NATO rendfenntartó csapatokat telepíthet Koszovóba

- népszavazást kell tartani Koszovóban, annak eredménye alapján kell a területet felosztani

- Koszovó de jura Szerbia része marad, de nem terjed ki rá a szerb joghatóság

- Szerbia jogosult az 1990 után befektetett infrastruktúra után kártérítésre a nem hozzájuk tartozó

  terület alapján (ez szerb módosítás volt)

- Szerbia elfogadja, hogy a koszovói albánok szerb állampolgárok, de kettős állampolgárok,

  és nem vonatkozik rájuk a szerb jog

A szerbek a követeléseket foghúzva elfogadták, készek voltak aláírni a megállapodást.
Ekkor a NATO váratlanul új követelésekkel állt elő, melyekről addig szó sem volt:

- Szerbiában NATO támaszpont létrehozása a szerződés ellenőrzésére

- bármely szerb katonai objektum ellenszolgáltatás nélküli átadása a NATO-nak, ha

  azt szükségesnek tartják

- szabad bejárás a szerb katonai objektumokba a NATO ellenőröknek Szerbiában

- rekvirálási jog!!! a NATO részére Szerbiában

- az koszovói infrastruktúra utáni kártérítések törlése

- Koszovó státuszának rendezéséig Szerbia folyósítson pénzügyi támogatást Koszovónak

Na ez volt az a pillanat, amikor a szerbek megtagadták a további tárgyalást, és megindították Koszovóban a szerbek lakta területek megtisztítását az albán lakosságtól. Ez a nyugati misztériumban

a Patkó-hadművelet nevet kapta, ami sohasem létezett. Ezt a nyugati médiában dobták be a szerb kegyetlenség "bemutatására".

Ugyanis a szerbek Koszovó északi, szerbek lakta terültéről kb. 25-28.000 albánt akartak (igaz erőszakkal) kitelepíteni, hogy összefüggő szerb korridor jöjjön létre a határ mentén.
Arról nyilván nem szólt a nyugati média, hogy ekkora már az albánok 130-140.000 szerbet üldöztek el az albán többségű területekről.

Milosevics kész és tiszta etnikai határokat akart létrehozni Koszovóban, hogy a "szétválasztás"-nál a NATO ne tudjon feltételeket szabni és zsarolni.

A történet folytatását meg ismerjük...