Keresés

14. Law két ezredét egy északi üteg ellen küldi

            Dandár szintű taktikai döntés

Hood két vonalban állította fel négy dandárból álló hadosztályát. Balról jobbra Jerome B. Robertson és Evander M. Law dandárai alkották a támadó első vonalat, míg George T. Anderson és Henry L. Benning dandárai a támogató második vonalat. Ebben a felállásban Law dandára Hood hadosztályának jobbszárnyán, és az egész Észak-Virginiai hadsereg jobbszárnyának legszélén helyezkedett el. A dandár öt gyalogezredből állt, a középen álló ezred egyenesen a Big Round Top, majd onnan tovább a Little Round Top felé vehette az irányt.

-- Vehette volna, ha az a parancs, ez itt a lényeg. Csakhogy a parancs az volt, hogy az emittsburgi utat követve támadjanak a Cemetery Hill felé. Az utat Sickles tüzérsége és gyalogsága kedve szerint lőhette volna. Law jelezte a hadosztályparancsnokának, hogy ez így nem lesz jó, nem támadhat az út mentén, mert halomra fogják őket lőni oldalról (ha sikeresen elhaladnak Sickles előtt, akkor meg hátulról). Hood és McLaws egymás után járkált Longstreet nyakára, hogy ez a támadás így öngyilkosság. Betonfalba ütköztek, mivel Longstreet maga sem tudta Lee-t meggyőzni róla, hogy ezt nem kéne csinálni. Így a parancsot újra és újra kiadták, Hoodtól újra megkapta Law is, akinek elsőként kellett indulni, s ezáltal mindenki más hozzá igazodott. Law gondolt egyet és mivel a parancs nyilvánvalóan kivitelezhetetlen volt nekiindult és támadott, de egyenesen Sickles állásai irányába.

Law a dandár jobbszárnyán lévő két ezredet, a 44. és 48. alabamai gyalogezredet bal felé irányította a tovább vonuló dandár háta mögött, azzal az utasítással, hogy nyomuljanak északi irányba, és támadják meg az uniós üteget. Az addig a dandár közepén elhelyezkedő 15. alabamai gyalogezred most a jobb szélre került, és egyenesen a Big Round Top és a Little Round Top között lévő völgy irányába masírozott, balján a 47. alabamai gyalogezreddel. Az északi Strong Vincent ezredes dandárának hősies harca a Little Round Top-on közismert, végül sikerült megállítaniuk az alabamaiakat. Viszont ha a két gyalogezred, amelyeket Law balra küldött, az eredeti felállás szerint részt vett volna a támadásban a Little Round Top-on, akkor a harc kimenetele ezért a létfontosságú területért máshogy is alakulhatott volna.

-- Szerintem ez tévedés, a Little Round Topnak senki nem tulajdonított létfontosságot a csata semelyik napján a konföderációs oldalon. Utólag a déli irányultságú történetírók meggyőzték magukat, hogy ha azt elfoglalták volna és ha oda tüzérséget telepítenek, akkor minden másképp alakul, de egészen Law döntéséig, hogy pokolba az irreális parancsokkal, senki nem akarta a LRT-ot elfoglalni. Csak azért támadták meg, hogy az uniós védelmi vonalat oldalról felgöngyölíthessék a Cemetery Hill felé haladva. Aztán mivel Meade minden mozgósítható erőt odaküldött, ezért a támadás sosem jutott túl rajta, de ettől még a LRT nem nyert stratégiai fontosságot. Egy kitérő volt a valódi cél előtt. Utólag, a csata után az elemzők és pláne a szerencsétlen veteránok azt gondolták, hogy ekkora veszteségek nem keletkezhettek a semmiért, a dombnak nyilvánvalóan fontossággal kellett bírnia. Szerintem ez nem igaz; a LRT sokkal inkább egy elérhetetlen délibáb volt. A Potomac hadsereg tömegközéppontjához annyival közelebb esett, hogy nem lehetett ellene túlerőt képezni anélkül, hogy a konföderációs balszárnyat először visszavonják. A realitásból kiindulva Longstreet támadása szükségszerűen csak demonstratív jellegű kellett volna legyen (valami, amire a szövetségi hadvezetés rámozdul és védtelenül hagyja a Cemetery Hillt) - de dandárszint fölött a konföderációs oldalon a realitás nem akart utat törni az utasításokba.

Ha a LRT a korábban feltételezettekkel szemben fontos célpontnak bizonyul, akkor harmadnap Lee várhatóan készít egy tervet az elfoglalására a változatosság kedvéért. Márpedig nem változtatott a haditervén (the general plan has not changed). Ami azt jelzi, hogy a második napi vérzivatar után sem akart a LRT-ért harcolni, a LRT fontossága mítosz.

15. Benning rossz támadásban vesz részt

           Dandár szintű taktikai döntés

Law azon döntésének, hogy két ezredét más irányba küldi, egyéb lényeges következménye is lett. Benning dandárának kellett támogatnia Law támadását. Azonban a két dandárt egy erdősáv választotta el egymástól, és amikor Benning kiérkezett az erdőből a síkra, csapatokat látott maga előtt balra, de pontosan nem tudta azonosítani őket. Benning megállíthatta volna dandárát, amíg kideríti, hogy kik is az előtte menetelő katonák, azonban ő úgy döntött, hogy nyomban követi őket.

Később kiderült, hogy az a két gyalogezred volt, melyeket Law Smith ütegének megtámadására küldött. Őket követve Benning dandára nem a Little Round Top-on támadó csapatokat támogatta, hanem a Devil’s Den-ért folytatott harcban vett részt.

       Devil's Den

       Bradley Schmehl festménye

14. Law két ezredét egy északi üteg ellen küldi

            Dandár szintű taktikai döntés

Hood két vonalban állította fel négy dandárból álló hadosztályát. Balról jobbra Jerome B. Robertson és Evander M. Law dandárai alkották a támadó első vonalat, míg George T. Anderson és Henry L. Benning dandárai a támogató második vonalat. Ebben a felállásban Law dandára Hood hadosztályának jobbszárnyán, és az egész Észak-Virginiai hadsereg jobbszárnyának legszélén helyezkedett el. A dandár öt gyalogezredből állt, a középen álló ezred egyenesen a Big Round Top, majd onnan tovább a Little Round Top felé vehette az irányt. Amint Law dandára előrenyomult, lőni kezdte őket az északi James Smith kapitány Devil’s Den közelében felállított tüzérütege. Lawnak több választási lehetősége volt: folytatja az előrenyomulást keleti irányba, esetleg teljes dandárát a Devil’s Den felé irányítja, vagy pedig dandárának csak egy részét küldi Smith ágyúinak megtámadására, megmaradt erőivel pedig tovább nyomul előre.

Law a dandár jobbszárnyán lévő két ezredet, a 44. és 48. alabamai gyalogezredet bal felé irányította a tovább vonuló dandár háta mögött, azzal az utasítással, hogy nyomuljanak északi irányba, és támadják meg az uniós üteget. Az addig a dandár közepén elhelyezkedő 15. alabamai gyalogezred most a jobb szélre került, és egyenesen a Big Round Top és a Little Round Top között lévő völgy irányába masírozott, balján a 47. alabamai gyalogezreddel. Az északi Strong Vincent ezredes dandárának hősies harca a Little Round Top-on közismert, végül sikerült megállítaniuk az alabamaiakat. Viszont ha a két gyalogezred, amelyeket Law balra küldött, az eredeti felállás szerint részt vett volna a támadásban a Little Round Top-on, akkor a harc kimenetele ezért a létfontosságú területért máshogy is alakulhatott volna.

    A 15. alabamai gyalogezred harcban a 20. Maine-i gyalogezreddel a Little Round Top-on

    Dale Gallon festménye

13. Longstreet megtámadja az északiak balszárnyát

          Hadtest szintű taktikai döntés

Miután végrehajtották a kontramarsot, Longstreet egységei megérkeztek a Szeminárium-gerinc (Seminary Ridge) déli nyúlványaihoz, arra számítva, hogy az uniós balszárnyat a korábban elfoglalt pozíciójában találják. Ehelyett Longstreet közvetlenül maga előtt találta őket a Devil’s Den-től a Búzamezőn (Wheatfield) és az Őszibarackoson (Peach Orchard) keresztül az emmitsburgi útig terjedő új állasaikban.

Longstreet választhatott hogyan teljesíti Lee aznapra vonatkozó harcászati utasításait: vagy azonnal megindítja a támadást az északiak ellen Lafayette McLaws vezérőrnagy hadosztályával, melyet John Bell Hood vezérőrnagy hadosztálya támogatna, vagy pedig megpróbál úgy manőverezni a két hadosztállyal, hogy oldalba támadja az uniós sereg balszárnyát. Amikor Hood azt javasolta neki, hogy délkeleti irányban helyezze át hadosztályát, Longstreet ezt elutasította, és azonnali támadásra adott parancsot. Ezzel megindult a július 2-i konföderációs támadás.

          Hood tiltakozik Longstreetnél

          Dale Gallon festménye