Keresés

14. Law két ezredét egy északi üteg ellen küldi

            Dandár szintű taktikai döntés

Hood két vonalban állította fel négy dandárból álló hadosztályát. Balról jobbra Jerome B. Robertson és Evander M. Law dandárai alkották a támadó első vonalat, míg George T. Anderson és Henry L. Benning dandárai a támogató második vonalat. Ebben a felállásban Law dandára Hood hadosztályának jobbszárnyán, és az egész Észak-Virginiai hadsereg jobbszárnyának legszélén helyezkedett el. A dandár öt gyalogezredből állt, a középen álló ezred egyenesen a Big Round Top, majd onnan tovább a Little Round Top felé vehette az irányt. Amint Law dandára előrenyomult, lőni kezdte őket az északi James Smith kapitány Devil’s Den közelében felállított tüzérütege. Lawnak több választási lehetősége volt: folytatja az előrenyomulást keleti irányba, esetleg teljes dandárát a Devil’s Den felé irányítja, vagy pedig dandárának csak egy részét küldi Smith ágyúinak megtámadására, megmaradt erőivel pedig tovább nyomul előre.

Law a dandár jobbszárnyán lévő két ezredet, a 44. és 48. alabamai gyalogezredet bal felé irányította a tovább vonuló dandár háta mögött, azzal az utasítással, hogy nyomuljanak északi irányba, és támadják meg az uniós üteget. Az addig a dandár közepén elhelyezkedő 15. alabamai gyalogezred most a jobb szélre került, és egyenesen a Big Round Top és a Little Round Top között lévő völgy irányába masírozott, balján a 47. alabamai gyalogezreddel. Az északi Strong Vincent ezredes dandárának hősies harca a Little Round Top-on közismert, végül sikerült megállítaniuk az alabamaiakat. Viszont ha a két gyalogezred, amelyeket Law balra küldött, az eredeti felállás szerint részt vett volna a támadásban a Little Round Top-on, akkor a harc kimenetele ezért a létfontosságú területért máshogy is alakulhatott volna.

    A 15. alabamai gyalogezred harcban a 20. Maine-i gyalogezreddel a Little Round Top-on

    Dale Gallon festménye

13. Longstreet megtámadja az északiak balszárnyát

          Hadtest szintű taktikai döntés

Miután végrehajtották a kontramarsot, Longstreet egységei megérkeztek a Szeminárium-gerinc (Seminary Ridge) déli nyúlványaihoz, arra számítva, hogy az uniós balszárnyat a korábban elfoglalt pozíciójában találják. Ehelyett Longstreet közvetlenül maga előtt találta őket a Devil’s Den-től a Búzamezőn (Wheatfield) és az Őszibarackoson (Peach Orchard) keresztül az emmitsburgi útig terjedő új állasaikban.

Longstreet választhatott hogyan teljesíti Lee aznapra vonatkozó harcászati utasításait: vagy azonnal megindítja a támadást az északiak ellen Lafayette McLaws vezérőrnagy hadosztályával, melyet John Bell Hood vezérőrnagy hadosztálya támogatna, vagy pedig megpróbál úgy manőverezni a két hadosztállyal, hogy oldalba támadja az uniós sereg balszárnyát. Amikor Hood azt javasolta neki, hogy délkeleti irányban helyezze át hadosztályát, Longstreet ezt elutasította, és azonnali támadásra adott parancsot. Ezzel megindult a július 2-i konföderációs támadás.

          Hood tiltakozik Longstreetnél

          Dale Gallon festménye

12. Sickles előrébb vonja hadtestét

         Hadtest szintű taktikai döntés

Július 2-án Daniel Sickles vezérőrnagy III. hadtestének a Winfield Scott Hancock vezérőrnagy Cemetery Ridge-en felállított II. hadtestétől balra elterülő, déli irányban a Little Round Top-ig nyúló területsávot kellett védelmeznie, így tehát a III. hadtest alkotta az uniós hadsereg balszárnyát (B). Sickles-nek mindazonáltal nem tetszett a hadteste által elfoglalt pozíció, és figyelmét felkeltette egy kb. 14 méterrel magasabban húzódó, tőlük 1300 méterre lévő, az emmitsburgi úttal párhuzamosan futó dombgerinc. Andrew Humphreys dandártábornok hadosztályát az emmitsburgi úthoz küldte, míg David Birney vezérőrnagy hadosztályát nyugati irányba mozdította el, ahol új pozícióik a Devil’s Den-től a Búzamezőn keresztül az emmitsburgi útig kígyóztak (A). Sickles jobb szárnya és a II. hadtest között így jókora rés keletkezett, balszárnya pedig elszakadt a Little Round Top-tól.

            Daniel Sickles