Keresés

Heraklionban a Stadion környéke (meg persze Amoudara is) tele van nádassal, jó magas nádakkal, 4-5 méter és némelyik 20-25 cm átmérőjű. A nádas pedig tele van házakkal – na itt laktam az unokákkal, öttel. Nem amolyan bujdosóknak való helyek ezek, hanem jólszituált házak, némelyik kétszintes, sőt szállodák is vannak. Készítettem egy fotót arról az ösvényről ami 5-10 perc alatt a tengerhez vezetett. Tigris nem ugrott ki közüle, de éjszaka annyi temérdek szúnyog, hogy meg volt a két hétre való vakarózni való – ugyanis első éjszaka naívan nyitott ablak mellett aludtam. Ezek nagyon pici fekete ékalakú szúnyogok amiket sok évvel ezelőtt itt ismertem meg és amik nem halkan dünnyögve cserkésznek be hanem csak hangtalanul becsapódnak és szívnak. Alkohollal fertőtlenítettem (kívülről), amire kiváló ingyen megoldás volt a nagyobb áruházak bejáratánál elhelyezett kézfertőtlenítő gél amiből bőségesen kentem magamra. A nádas mellett néhány háznyira van egy iskola ahová az unokáim fognak járni szép sorban ahogy elérik a kort. Nagyon ismerős volt mintha már jártam volna itt, de csak azért mert sok heraklioni iskola néz ki hasonlóan.

Az érkezésem napján hiába utaztam már 24 órája, kilométerhiányom volt és körbeszaladtam Herakliont, különös tekintettel a városközpontra és a túristaforgalomra meg kíváncsina a görögök viselkedésre a dögvész közepette.  A Lidl előtt (ott lehet retsinát kapni 0.99 euroért), állandó ügyeletes áll eligazítva mindenkit járványügyileg. Ha sokan vannak bent akkor sorbaállás van és ha kijön valaki akkor bemehet egy másik. Szájmaszkban, és aki kér annak adnak ingyen fóliakesztyűt (mintha a restsina vírusos lenne - hahaha )

Szerdánként van piac is, szerényebb mint szokott, de azért a fotó (második kép) nem tükrözi a forgalmat amiből van rendesen.

Bementem a citybe ami elég kihaltnak tűnt - ez hétfői nap volt.  Az jutott eszembe hogy ennek a pisztolyos kapitány bácsinak a szobrára éjszaka fel kéne mászni létrával és egy szájmaszkot ráadni hogy másnap a példa erejével buzdítsa a zembereket. Egy hét rendőrségi fogdát megért volna, vagy esetleg kettőt is.

Heraklionban lényegében semmi nem változott pár év alatt, néhány elkezdett dolgot befejeztek, néhányat meg annyira nem hogy nyolc év óta ugyanúgy áll. A tengerparton lévő sétányt EU támogatással építették, azt szépen befejezték, működik a szökőkút is, illetve annak egy része. Használják is rendesen, este tízkor a húvösebb időben levegőztetik a gyerekeket és más szempontból is élénk társasági élet folyik.  Nekünk a feleségemmel kicsit arrébb van egy kedvenc helyünk ahol fürdeni lehet, a nemtudom milyen múzeum mellett ahol a dinoszaurusz modellje van. A helyiek járnak ide pocsolni, de eddig minket is megtűrtek, szépen köszöntünk mindig és rendesen viselkedtünk. Az idén egyedül érkeztem, nem pocsoltam, ahol laktunk ott mentem párszor bele a tengerbe, nagyon kellemes volt a víz

Itt a tengerparti sétányon, de éjszaka végeztem a görög sörtesztet amiről ha lehet írnék majd néhány sort - a görög kultúra része.

Délen lehet csak szocio-turistáskodni csak igazán :) 

Már megint megpróbáltam eltévedni Heraklionban, de nem sikerült, egyszerűen képtelen vagyok rá és ez már így is marad az életemben. Aztán megpróbáltam ugyanezt három doboz görög gyártmányú sörrel megbolondítva (erről még írni fogok), de ugyanúgy hazataláltam.

Augusztus elejét néztem ki magamnak ennek a mostani nagy cécónak közepette, ami családi kötelességem is volt, ugyanis a tavalyi évet ki kellett hagynom tekintve hogy egy másik gyerekem Máltára költözött és azzal a szigettel ismerkedtem - ez valami családi izé lehet, hogy szeretjük a meleget. Kréta abból a szempontból is érdekes, hogy ahányszor csak odautazok mindig egy unokával többet találok. Idén is így volt, most ötöt találtam - egyelőre. Decemberben született a „kilenceske”, de egyrész akkor kilenc időzónával arrébb tartózkodtam mint most, aztán jött ez a koronavájrusz és mostanra szelídültek meg a lehetőségek hogy egy békésebb időablakot kihasználva először találkozhattam a már 8 hónapos unokával aki természetesen leány mint a nővérei, ami a ruhaöröklési szempontból ideális.

Már nem Gáziban laknak, aminek (mint korábban említettem) egyetlen nevezetessége a város határán lévő városvége jelzés, de onnan is el lehetett autózni egy medvecsapáson a tengerpartra Amudarába pocsolni a vízben. Mit tesz a sors, most közel Amudarába költöztek egy nagyobb házba, nem messze a stadiontól ahonnan 10 perc séta a tengerpart.

Miért éppen Heraklion, miért nem a festőibb Dél? Egyrészt a család miatt, másodsorban annak a túrizmusnak az űzése amit én szocio-túrizmusnak nevezek, bár nem kizárt hogy más is kitalálta ezt a szót amin azt értem hogy a hétköznapi emberi viselkedés megfigyelése a központja, hiszen az ember hasonlóan része az állatvilágnak mint például a teknősbéka, amit meglepő módon többször is láttam a város náddal benőtt csatornájában, kábé akkora volt mint a tabletem, azaz közel A4-es méretű.
Az emberek korábban mindig angolul vagy németül próbálkoztak velem bárhogy is igyekeztem beleolvadni a hétköznapokba, de az idén sikerült elérnem, hogy szinte mindig görögül kezdték – ennek titka a kopott rövidnadrág és póló, valamint a borotválkozás teljes hiánya. Én is görögül válaszoltam: "Den katalaveno Ellenika"

A szocio-túrizmus következtében semmilyen templomot, bazilikát, múzeumot, vizivárost, táncházat és hírös éttermet …stb nem látogattam meg, de kiemelkedő élmény volt hogy most Knossos-ba sem mentem el. Viszont legalább 100 kilométert legyalogoltam a városon belül többnyire fényképezégéppel a kezemben, amire teljesen jogos megjegyzés lehetne hogy ezzel az erővel Matalába is elmehettem volna oda-vissza gyalog. Legközelebb úgy is lesz! (ezt mindig megfogadom)

Talán elfér egy kis off is, hogy wizz-el repültem és eléggé tele volt az izém a qr-kóddal, de ment minden rendben, odafele kb 90%-os töltöttséggel mentünk, visszafele kb 60%    Már írtam a görögök szíves de néha kéretlen jóakaratáról és már vártam előre hogy a busz végállomásán győzkodni kezdenek hogy nehogy a Gáziba menjek mert ott semmi nincs, hanem menjek Amoudarába ahol hotel … mire én gúnyos kacajjal felnevetek hogy természetesen kérek két jegyet Amoudarába, de a buszos forgalomirányító sokatmondóan csak annyit közölt hogy „no tickett, taxi, 20euro”, amely erővel be is ülhetett volna a pult mőgé és adhatott volna jegyet, de akkor a taxis sógor éhenhal. Ezért gyalog elindultam (mindenkit bíztatok ilyen kalandra Heraklionban) és ember lakta környékre érve adtak két jegyet (2 * 1.50 ). Na persze hogy a Gaziba menő busz jött éppen ahová nem akarok menni de amire felszálltam, hiszen a stadion közelében leszállva pont a célomnál vagyok.

A 3 euro volt a kéthetes kirándulás teljes helyi közlekedési költsége - egy oda, egy vissza. (folyt köv)