Anélkül, hogy „szakmai mártirkodnék”, jelzem, hogy vannak olyan foglalkozások, amelyekben a tevékenység azonnali és általában utólag javíthatatlan döntések sorozata. Ezek egy része olyan, ahol ezek a döntések emberéletekkel, vagy nagy értékekkel kapcsolatosak. Mivel senki sem hibátlan, rendszeresen hibázunk is. Kellő szerénységgel el kell ismernünk, hogy sok esetben a hibáink következtében azért nem történt szerencsétlenség, mert mások kivédték azt, vagy egyszerűen csak szerencsénk volt. Az pedig az élet igazságtalansága, hogy az egyik ember baklövése ismeretlenül marad, egy másiké pedig nagy bajt okoz és ezért megbüntetik, illetve akár egy életen át lehet lelkiismeretfurdalása.
Példák:
Ha a marcipánkészítő elront egy figurát, akkor összegyúrja azt és újra kezdi. (csupán időveszteség érte)
Ha az üveggyári munkás elejt egy söröskriglit, ami eltörik, akkor összesöprik a törmeléket és újra olvasztják. Gyári mértékben nézve elenyésző kár keletkezett.
Ha a fodrász hibázik a hajvágásnál (belevág), akkor az áldozat egy ideig rövidebb frizurát kénytelen viselni, legrosszabb esetben kopaszra kell vágni, de majd idővel kinő a haja.
Mentőtiszt, mentőorvos a baleseti sérült első ellátásakor már hibázhat helyrehozhatatlanul.
A különböző járművezetők döntéseinek pedig a legnagyobb része korrigálhatatlan utólag.
Az utolsó két példa olyan, amelyben a döntéshozatal előtt nincs is idő hosszas mérlegelésre, azonnal kel jól dönteni.
Igazságtalannak tartom (persze hiába), hogy ha baj történik akkor nem a hiba, vagy mulasztás nagyságával, hanem a következményekkel arányos a megtorlás. Teszik ezt olyanok, akik munkája olyan, hogy minden egyes lépését előzetesen alaposan megfontolhatnak.
|