De, érdekük volt. Nézd meg a határokat. Amit lehetett levágtak Magyarországtól, mert ők a csehekre, románokra (és lengyelekre) tettek, egy cordon sanitaire kialakítása érdekében az akkor már bolsevik Moszkva és Berlin (és érdekszférája) között. Ehhez nekik erős Csehszlovákia és erős Románia és természetesen gyenge Magyarország kellett.
Akkor talán olvasd el ezt a táviratot.....
levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Rés.
CLEMENCEAU, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK
iratszám: 13
irat típusa: 642-643-644. sz. táviratok. Nagyon sürgős
keltezési hely: Párizs,
keltezési idő: 1919. augusztus 7. 20 óra
Kérem, minden késedelem nélkül adja át a román kormánynak a következő táviratot, amelyet a békekonferencia intéz hozzá.
A Kun Béla-kormány bukása, majd a helyére álló szocialista kormány megalakulása után - a magyar csapatoknak a román erőktől elszenvedett vereségét követően -, augusztus 5-én a Legfelsőbb Tanács Budapestre küldött egy négy szövetséges tábornokból összeállított bizottságot.[54] Feladatul azt kapta, hogy lépjen kapcsolatba egyfelől a magyar kormánnyal, és gondoskodjék az 1918. novemberi fegyverszünet betartatásáról, másfelől a román és szerb hadseregek parancsnokaival azért, hogy megvédje az országot mindennemű kegyetlenkedéssel szemben, és meghatározza a megszállás föltételeit.
E döntésekről a magyar kormányt, a román tábornokokat és velük egy időben a román és szerb kormányt táviratilag értesítettük.[55]
Miután a Legfelsőbb Tanács augusztus 6-án[56] értesült arról, hogy a Budapesten tartózkodó román katonai hatóságok a magyar kormányra olyan fegyverszünetet[57] akarnak kényszeríteni, amely ellentétes a szövetséges hatalmak nevében Magyarországgal novemberben megkötött fegyverszünettel, továbbá sérti a szövetségesek általános jóvátételi jogait, még ugyanazon a napon a román kormány tudomására hozta, hogy nem ismeri el a román tábornokok azon jogát, hogy a szövetséges hatalmak hozzájárulása nélkül fegyverszünetet kössenek. Egyidejűleg figyelmeztettük a román kormányt, akadályozza meg csapatait minden olyan cselekmény elkövetésében, amely ellentétes az emberiességgel vagy a joggal, arra kérve, utasítsa magyarországi parancsnokló tábornokát, hogy tartsa be a békekonferenciát képviselő, annak hatalmával fölruházva cselekvő tábornoki bizottság rendelkezéseit.
Mind ez ideig a békekonferencia semmiféle közvetlen választ nem kapott a román kormánytól, ugyanakkor tudomást szerzett arról, hogy a román tábornokok nem hajlandók figyelembe venni a szövetséges tábornokok intézkedéseit, és megakadályozták a békekonferencia elnöke által a magyar kormányhoz intézett távirat közzétételét. Hagyják, hogy katonáik a magántulajdont fosztogassák, jószágot, vasúti gördülőanyagot rekvirálnak és Romániába szállítják, Budapestet fölöslegesen blokád alá veszik, megrongálják a vasútvonalakat, különösen azt, amelyik Budapestet Béccsel köti össze, végül egy sor olyan cselekményt követnek el, amelyek megsértik a békekonferencia határozatait, a szövetséges és társult hatalmak jogait, mi több, az emberiesség legelemibb követelményeit is.
A Legfelsőbb Tanácsnak egyúttal az is tudomására jutott, hogy a szocialista magyar kormányt államcsínnyel megdöntötték, tagjait letartóztatták, és helyére olyan kormányzat lépett, melynek élén József főherceg áll.
Mindezen tények ismeretében a békekonferencia kénytelen azt hinni, hogy a román kormány a békekonferenciával szembeszállni, valamint a szövetséges és társult hatalmaktól elszakadni szándékozik.
Ha a békekonferencia tévedne e tekintetben, úgy azt kéri a román kormánytól, hogy e vélekedést haladéktalanul cáfolja meg, nem szavakkal, hanem tettekkel, amelyek a nyilvánosság előtt bizonyítják, hogy Románia elfogadja és hajlandó jóhiszeműen végrehajtani a békekonferencia által meghatározott politikát. |
