Keresés

Sarkított álláspontot fogalmazok meg: szerintem ez a 11-es pont tévedés. Igen, ez így történt, a késlekedés tény, de a visszafordulás által okozott késést általában 1-2 óra közöttre szokták tenni és a július 2-i déli támadást nem az akasztotta meg, hogy besötétedett. A támadás már azelőtt kifulladt, hogy besötétedett volna és a VI. hadtest július másodikán egyáltalán nem avatkozott bele a harcba, július 3-ig meg sem érkezett.

...

Átgondolva a dolgot, valszeg sajtóhiba és az V. hadtest megérkezését akarta írni vagy a szerző, vagy te. Igen, Sykes vőrgy. V. hadteste időközben megérkezett és igen, Lee stratégiai terve az egész hadjárattal pontosan azt célozta, hogy a Potomac hadsereget részleteiben verhessék meg és Longstreet ezt nagyban elbaszta a késlekedéssel. Egen. Csakhogy a július 2-i konföderációs támadás még ezzel együtt is sikeresen elfoglalta volna a szövetségi állásokat, ha mindenki odateszi magát úgy, ahogy korábban. 

De senki nem látszott megérteni, hogy Lee mit akar és miért akarja. Hogy ez kinek a hibája, Lee volt képtelen érthetően elmagyarázni, mit miért akar, vagy az alárendeltjei nem voltak képesek, vagy hajlandóak felfogni - ma sem teljesen világos, mindenki a megérzései alapján interpretálja. Csak az világos, hogy a konföderációs hadigépezet Gettysburgnél valahogy megroggyant és képtelen volt a korábbi hatékonyságát reprodukálni, a szövetségi haderő pedig ezzel párhuzamosan új hatékonysági csúcsra tudott menni.

Meade óriási kockázatot vállalt a Big Pipe Creek vonalának elhagyásakor, mert a menetelés megindításával nagyon könnyen Lee kezére játszhatott volna és beleviszi a hadseregét abba, hogy reinforcing the failure, vagyis az eredendő hibát kétségbeesett lépésekkel próbálja korrigálni, ahelyett, hogy lenyeli a mérsékelt veszteségeket, de biztosan jól védhető, kiépített és minden csapatával egyetemesen tartott védelmi vonalra vonul vissza. Ez a kockázatvállalás, amely meglehetősen idegen volt a Potomac hadsereg szellemétől, Gettysburgnél végső soron kifizetődött. Igaz, a pozitív kimenetelhez az ellenség kikényszerítetlen hibái voltak szükségesek. Mondjuk ha július 2-án Ewell parancsait nem változtatja meg Lee támadásról demonstrációra, akkor Longstreet akármennyire is késlekedik, vagy elakad a Little Round Top (tervezetlenül, dandárszinten meghozott döntés alapján kialakuló!) megtámadásával, a déliek balszárnya beveszi a Cemetery Hillt, mert Longstreet hadosztályainak megállításához minden harcképes erőt elvontak onnan. És akkor az megint egy Manassas méretű megfutamodást jelent.

12. Sickles előrébb vonja hadtestét

         Hadtest szintű taktikai döntés

Július 2-án Daniel Sickles vezérőrnagy III. hadtestének a Winfield Scott Hancock vezérőrnagy Cemetery Ridge-en felállított II. hadtestétől balra elterülő, déli irányban a Little Round Top-ig nyúló területsávot kellett védelmeznie, így tehát a III. hadtest alkotta az uniós hadsereg balszárnyát (B). Sickles-nek mindazonáltal nem tetszett a hadteste által elfoglalt pozíció, és figyelmét felkeltette egy kb. 14 méterrel magasabban húzódó, tőlük 1300 méterre lévő, az emmitsburgi úttal párhuzamosan futó dombgerinc. Andrew Humphreys dandártábornok hadosztályát az emmitsburgi úthoz küldte, míg David Birney vezérőrnagy hadosztályát nyugati irányba mozdította el, ahol új pozícióik a Devil’s Den-től a Búzamezőn keresztül az emmitsburgi útig kígyóztak (A). Sickles jobb szárnya és a II. hadtest között így jókora rés keletkezett, balszárnya pedig elszakadt a Little Round Top-tól.

            Daniel Sickles

11. Longstreet visszafordítja hadtestét

         Hadtest szintű taktikai döntés

Lee úgy határozott, hogy Longstreet-nek már a csatatéren lévő két hadosztálya (George Pickett vezérőrnagy hadosztálya még nem érkezett meg) fogja megindítani a főcsapást az északiak bal szárnya ellen. Ez azt kívánta meg Longstreet csapataitól, hogy az ellenség számára észrevétlenül meneteljenek déli irányba, és utána támadjanak. Azonban a menet közben az éldandár egy kisebb gerinchez ért, amin ha átvágnak, felfedik Longstreet hadmozdulatát a Little Round Top-on elhelyezkedő uniós jelzőőrök előtt.

Longstreetnek választania kellett: vagy továbbhalad, és felfedi magát az északiak előtt, vagy visszafordul, hogy másik utat keressen. Kontramarsra utasította a menetoszlopot, hogy alacsonyabban fekvő terepet találjanak a déli irányú továbbhaladásra. Ez a végzetes döntés azután jókora dugót okozott, és rettenetesen meghosszabbította az időt, melyre a támadás megindulási pozícióinak eléréséhez szükség volt. Emiatt a támadást késő délutánra kellett halasztani, szétzilálódott a hadsereg többi csapategységével való koordináció, az uniós John Sedgwick vezérőrnagy VI. hadtestének pedig több ideje jutott arra, hogy beérkezzen, és megerősítse Meade védelmi vonalát.

              Longstreet hadtestének útvonala

10. Lee elhatározza, hogy támadni fog

        Hadsereg szintű taktikai döntés

Lee egyik legfontosabb célja 1863 nyarán az volt, hogy az északiak területén verje meg a Potomac hadsereget, azért hogy ebből a győzelemből a Konföderáció politikai sikert kovácsolhasson. A július 1-i harcok után mindkét hadsereg megerősítette pozícióit Gettysburgnél. Lee számára a visszavonulás szóba sem jöhetett. Sőt, azt sem tekinthette járható útnak, hogy védekező harcot vívjon, mert serege egy hosszú és egyre vékonyodó utánpótlási vonal végén állt, így nem várhatott arra, hogy Meade lépjen először. Mindezen okokból kifolyólag Lee meghozta végzetes döntését: július 2-án támadni fog. Ezzel meghatározta a csata menetét az elkövetkező két napon.

               Döntés hajnalban

               Don Troiani festménye