Keresés

A kilencedik pont korrekt. 

A tizedikben nem értek egyet azzal, hogy Lee számára a visszavonulás szóba sem jöhetett. Sőt, azt sem tekinthette járható útnak, hogy védekező harcot vívjon, mert serege egy hosszú és egyre vékonyodó utánpótlási vonal végén állt,

-- Nem volt semmilyen utánpótlási vonal. Lee már június 25-én, a Potomac folyón való átkeléskor megírta Jefferson Davisnek, hogy mivel nincsen elégséges katonája az utánpótlási vonal védelmezésére, ezért azt feladja. Hagyott egy minimális őrséget az átkelőhelyeknél és kész, mindenki másnak irány Chambersburg. Richmondból (Winchesterből, ha a vasút végpontját nézzük) semmilyen utánpótlást nem küldtek az Észak-Virginiai hadsereg után, annak ellenére sem, hogy Lee kért lőszerutánpótlást, mert nem állt rendelkezésre. Az utánpótlás pontosan ellenkező irányba áramlott; a Pennsylvaniában zsákmányolt élelmiszerrel megrakott szekerek százai, meg rekvirált tehenek csordái és lovak tömege vették útjukat délre, Richmond felé. 

A többi korrekt.

11. Longstreet visszafordítja hadtestét

         Hadtest szintű taktikai döntés

Lee úgy határozott, hogy Longstreet-nek már a csatatéren lévő két hadosztálya (George Pickett vezérőrnagy hadosztálya még nem érkezett meg) fogja megindítani a főcsapást az északiak bal szárnya ellen. Ez azt kívánta meg Longstreet csapataitól, hogy az ellenség számára észrevétlenül meneteljenek déli irányba, és utána támadjanak. Azonban a menet közben az éldandár egy kisebb gerinchez ért, amin ha átvágnak, felfedik Longstreet hadmozdulatát a Little Round Top-on elhelyezkedő uniós jelzőőrök előtt.

Longstreetnek választania kellett: vagy továbbhalad, és felfedi magát az északiak előtt, vagy visszafordul, hogy másik utat keressen. Kontramarsra utasította a menetoszlopot, hogy alacsonyabban fekvő terepet találjanak a déli irányú továbbhaladásra. Ez a végzetes döntés azután jókora dugót okozott, és rettenetesen meghosszabbította az időt, melyre a támadás megindulási pozícióinak eléréséhez szükség volt. Emiatt a támadást késő délutánra kellett halasztani, szétzilálódott a hadsereg többi csapategységével való koordináció, az uniós John Sedgwick vezérőrnagy VI. hadtestének pedig több ideje jutott arra, hogy beérkezzen, és megerősítse Meade védelmi vonalát.

              Longstreet hadtestének útvonala

10. Lee elhatározza, hogy támadni fog

        Hadsereg szintű taktikai döntés

Lee egyik legfontosabb célja 1863 nyarán az volt, hogy az északiak területén verje meg a Potomac hadsereget, azért hogy ebből a győzelemből a Konföderáció politikai sikert kovácsolhasson. A július 1-i harcok után mindkét hadsereg megerősítette pozícióit Gettysburgnél. Lee számára a visszavonulás szóba sem jöhetett. Sőt, azt sem tekinthette járható útnak, hogy védekező harcot vívjon, mert serege egy hosszú és egyre vékonyodó utánpótlási vonal végén állt, így nem várhatott arra, hogy Meade lépjen először. Mindezen okokból kifolyólag Lee meghozta végzetes döntését: július 2-án támadni fog. Ezzel meghatározta a csata menetét az elkövetkező két napon.

               Döntés hajnalban

               Don Troiani festménye

9. Meade Gettysburgbe rendeli hadseregét

          Hadsereg szintű hadműveleti döntés

Bár a Potomac hadsereg két hadteste már harcban állt július 1-jén, egyáltalán nem volt bizonyosra vehető, hogy Meade öt másik hadtestét is a gettysburgi csatatérre küldi, mint ahogy végül tette. Meade-nek máshol is lehetősége lett volna összpontosítani hadseregét, Marylandben is erős védelmi állásokba vonulhatott volna, bár ehhez a Gettysburgnél lévő két hadtestnek déli irányban el kellett volna szakadnia Lee hadseregétől. Meade döntése következtében vívta meg egymással Gettysburgnél a csatát a két szemben álló haderő.

               George Meade