No-no, én az imént mégis elolvastam a teljes cikket. És mégis hiányolom, hogy Károlyiék olyan határozottan kezükbe vegyék és megszervezzék az ország védelmét. 1848/49-ben talán jobb volt a helyzet? Vagy a Tanácsköztársaság idejében?
Legalább a sajtó, plakátok, propaganda, diplomácia útján tájékoztathatta volna az országot-világot a helyzetről és elvárásainkról.
Bár lehet, túl nagyok az elvárásaim és engem is Benesék finanszíroznak...
A cikkben viszont megfogott a "saját kis árulásaink, mulasztásaink, magánbűneink" kifejezés: ez nemcsak arra és az azóta elmúlt korokra igaz, hanem bizony napjainkra is, amikor a revízióval és az ezt támogató igaz hazafisággal szemben legyintenek, támadják, besározzák. Ugyanis a trianoni tragédia és igazságtalanságnak a magyarság számára is elfogadható és megnyugtató megoldása nélkül, mint amilyenek az 1938-41 közötti területvisszacsatolások voltak, ennek az országnak és a magyarságnak vége lesz, mert nemtörődömségünk és erélytelenségünk közepette a szomszédos megszállók véglegesen be fogják lakni elrabolt területeinket, aztán már a Clemenceau-féle magyarrezervátumnak sem kerül sok időbe az eltűnés.
Persze lehet álmodozni azon, hogy majd az EU megoldja a trianoni kérdést, csak éppen nem a mi számunkra kedvezően fogja, hanem gyorsítja a teljes magyar asszimilációt.
Ezt akarjuk?
Csak a revizionizmus és a revízió lehet megoldás arra, hogy az országunk újból megerősödjön. |
