Keresés

Pickett rohama...

Itt a címen kívül mindennel egyetértek. Ez nem Ewell rossz döntése volt, hanem Ewell viszonylag ép csapatai a Cemetery Hill azon északi és északkeleti és keleti oldalán álltak, ahonnan kutya nehéz lett volna megtámadni a dombot. Ewelll rámutatott, hogy arról a lankásabb, nyugati részről kell támadni a Cemetery Ridge felől, ahol Hill hadtestének csapatai állnak. Lee meg verhette a fejét a falba, hogy Andersont Cashtownnál megállította, mert most kellett volna a pihent hadosztálya. De az nem jött. Nem jött Johnson hadosztálya sem, mert Johnson egy hosszabb utat választott Cashtown felé, nem azt, amelyiken Rodes csapatai mentek, részben azért, mert neki kellett a hadtest szekértrénjét védelmezni és az a hegyvonulat mögött nagyobb biztonságban volt, másrészt meg nyilván pont azért, mert ha a Carlisle road mittomén húsz kilométer hosszan tele van Rodes oszlopaival, akkor az övé még húsz kilométer hosszan hátramarad, a szekértrén meg el se tud indulni Carlisle alól, ahol már ott van a pennsylvaniai milícia. Mire késő este a Johnson hadosztály befutott, addigra a Culp's Hillt rég elfoglalta a szövetségi XII. hadtest.

              Gettysburg, 1863. július 1.

Ez szoros összefüggésben van a második ponttal. Stonewall Jackson nagyon jól tudott élni azzal a szabadsággal, mozgástérrel, amit Lee biztosított parancsaival. Ezt azonban csak úgy tudta az aktuális harctéri helyzethez igazítani és megőrizni a gyors reagálást, rugalmasságot, kezdeményezőkészséget, hogy a hadosztályparancsnokai, beosztottjai részére mindig nagyon konkrét, egyértelmű utasítást adott.

Jackson halálát követően ez a határozottság hiányzott Ewell és Hill esetében. Ennek különösen az első napon volt meg a böjtje Gettysburgnél, mert az a fajta csatavezetés, amit Lee megtehetett Jacksonnal az új felállásban már nem tudott olyan hatékonyan működni. Különösen olyan helyzetben, ahogy a kisebb csetepatéba egyre több és több csapat sodródott bele.

Más kérdés, hogy vajon mennyivel lettek volna eredményesebbek a déliek (el tudták volna-e foglalni a Culp's Hill, Cemetery Hill közül legalább az egyiket) az első napon, ha várnak a támadással, hogy minél inkább koncentrálni tudják erőiket. A városhoz először érkező I. és XI. északi hadtestnek is több ideje lett volna a védelem megszervezéséhez, mert különösen a Howard és a jobbszárny összeomlásában szerepet játszott némi fejetlenség (pl. Barlow's Knoll), amit a déliek újabb és újabb támadásai jelentettek - amit részben Rhodes korai támadása is okozott.

8. Ewell úgy dönt, hogy nem támadja meg a Cemetery Hill-t

         Hadtest szintű taktikai döntés

Ewell és Hill hadtesteinek sikeres támadása az uniós 1. és 11. hadtestet kiszorította a városból, egészen a Cemetery Hill-ig (Temetődomb). Lee úgy instruálta Ewellt, hogy foglalja el ezt a kulcsfontosságú terepemelkedést, de ne bonyolódjon általános összetűzésbe. Rodes hadosztálya Ewell hadtestéből már súlyos veszteségeket szenvedett. Early hadosztályának két dandárát már keletre küldték, hogy útját állja egy állítólagos ellenséges csapattestnek a yorki úton, „Allegheny” Johnson hadosztálya pedig még csak úton volt Gettysburg felé. Amikor Ewell A. P. Hill segítségét kérte, azt a választ kapta, hogy Hill hadosztályai aznap már nem képesek további hadműveletekre. Így aztán Ewellnek csupán két dandár állt a rendelkezésére Early hadosztályából, hogy támadást indítson a Cemetery Hill ellen, ahol az északiak már erős védelmi állásokba vonultak.

Ewell végül úgy döntött, hogy nem támad, hanem megvárja, hogy hadtestének még távol lévő egységei beérkezzenek. Döntése véget vetett a július 1-i harcoknak. Következményeképp az uniós csapatok folytathatták a Cemetery Hill és a Culp’s Hill megszállását és megerősítését, melyek Meade-nek kiváló védelmi állásokat és a belső vonalon történő manőverezés lehetőségét biztosították, valamint hatással volt Lee támadási lehetőségeire július 2-án.

             Richard Ewell

           Cemetery Hill

           Don Troiani festménye

7. Rodes támad

        Hadosztály szintű taktikai döntés

Június 28-án Ewell három hadosztályból álló hadteste Carlise és York környékén állomásozott. Amikor Lee parancsot adott a Cashtown-Gettsburg körzetében történő gyülekezésre, Ewell Edward Johnson vezérőrnagy hadosztályát visszaküldte a Cumberland völgybe, Chambersburg felé, a Robert Rodes vezérőrnagy vezényelte csapatokat Carlise-ból délre irányította, és Jubal Early vezérőrnagy embereit Yorkból délkeletre meneteltette. Amikor július 1-jén hadosztálya éppen Gettysburgtől északra járt, Rodes meghallotta a fegyverdörgést, amint, Henry Heth vezérőrnagy hadosztálya (A. P. Hill hadtestéből) összecsapott az uniós 1. hadtesttel. Déli irányba meneteltette hadosztályát és az Oak Ridge-en bontakoztatta ki, abban a tévhitben, hogy most az északi csapatok jobb szárnyának oldalába került. Rodes választhatott, hogy védelmi pozíciót vesz fel, és megvárja amíg az egész hadsereg összegyülekezik (Lee szándéka szerint), vagy támad.

Rodes – Ewellel egyetértésben – figyelmen kívül hagyta Lee parancsát, hogy ne kezdeményezzenek általános összecsapást, és támadott. Miután első támadása kudarcot vallott, Rodes megindított egy második rohamot. A támadások Early hadosztályát is belesodorták a harcba, sőt a Hill-hadtest egyik hadosztályát is be kellett vetni. Ámbár végeredményben sikeresek voltak, mégis Lee hadseregének négy hadosztályát kellett idő előtt harcba vetni miattuk. Ez azt eredményezte, hogy a részenként beérkező hadsereg többi egységét is elaprózva dobták harcba, és megakadályozta Lee-t abban, hogy teljes erejével lecsapjon.

                  Robert Rodes