Keresés

Rodes meghallotta a fegyverdörgést, amint, Henry Heth vezérőrnagy hadosztálya (A. P. Hill hadtestéből) összecsapott az uniós 1. hadtesttel. Déli irányba meneteltette hadosztályát és az Oak Ridge-en bontakoztatta ki, abban a tévhitben, hogy most az északi csapatok jobb szárnyának oldalába került.

-- Ez nem volt tévhit. Mikor Rodes elkezdte a dandárjait oszlopból vonalba fejleszteni, akkor még csak az I. szövetségi hadtest volt jelen. Annak tényleg a jobbszárnyát tudta fenyegetni. De időközben megérkezett a XI. hadtestből is két hadosztály, akik kelet felé terjesztették ki az uniós vonalat. Ezeket Rodes öt dandárja már csak frontálisan tudta megtámadni.

Rodes – Ewellel egyetértésben – figyelmen kívül hagyta Lee parancsát, hogy ne kezdeményezzenek általános összecsapást, és támadott.

-- Utólag ez rossz döntésnek látszik, de akkor és ott nagyon is indokoltnak tűnt a gyors és döntő fellépés, mielőtt még több szövetségi katona érkezik, illetve a jelen levők jobban kiépítik a rögtönzött sáncaikat.

Miután első támadása kudarcot vallott, Rodes megindított egy második rohamot. A támadások Early hadosztályát is belesodorták a harcba, sőt a Hill-hadtest egyik hadosztályát is be kellett vetni.

-- Itt nem Rodes "rossz" támadásának "megmentése" a lényeges, hanem az, hogy amit Rodes szertett volna, oldalról felgöngyölíteni az uniós állást, az Early hadosztálya számára valóban lehetségessé vált, mert déli létszámfölény alakult ki és ezt kihasználva az uniós szárny mögé tudtak kerülni. Early ezt felismerte, Ewell engedélyt adott a kedvező helyzet kiaknázására, Lee pedig átlátta, hogy az északi támadást Hill hadtestének támogatnia kell és ebben az esetben itt és most jó eséllyel tönkre tudnak verni két uniós hadtestet. Ha halogatják a dolgot, akkor meg nem tudni mi fog történni. A jól kivitelezett Early-féle támadás, párosulva azzal, hogy Rodes nem állt le a veszteségeit számolgatni, nagyrészt el is döntötte a harcot a délután hátramaradt idejére. A probléma ott volt, hogy amennyi ereje Hillnek rendelkezésre állt, azzal az ő hadteste is nyugodtan megpróbálhatta volna átkarolni az I. hadtest szárnyát, de Hill nem irányította az ütközetet, mert rejtelmes betegsége miatt rosszul volt. Hill hadosztályai valószínűleg Lee irányítása alatt működtek és Heath-t a harc folyamán ugyanúgy fejbelőtték, mint Reynoldsot, csak ő megúszta egy agyrázkódással, de így nem tudott Pender hadosztályától segítséget kérni és így az áttörés nagyobb veszteséget követelt, mint szükséges lett volna. Pendert meg valószínűleg Lee tartalékban tartotta, csakúgy, mint Hill harmadik hadosztályát, Andersont, akit még kora délután arra utasított, hogy ne is haladjon tovább Gettysburg felé, hanem táborozzon le. Így Anderson csapatai aznap nem láttak semmilyen harcot.

8. Ewell úgy dönt, hogy nem támadja meg a Cemetery Hill-t

         Hadtest szintű taktikai döntés

Ewell és Hill hadtesteinek sikeres támadása az uniós 1. és 11. hadtestet kiszorította a városból, egészen a Cemetery Hill-ig (Temetődomb). Lee úgy instruálta Ewellt, hogy foglalja el ezt a kulcsfontosságú terepemelkedést, de ne bonyolódjon általános összetűzésbe. Rodes hadosztálya Ewell hadtestéből már súlyos veszteségeket szenvedett. Early hadosztályának két dandárát már keletre küldték, hogy útját állja egy állítólagos ellenséges csapattestnek a yorki úton, „Allegheny” Johnson hadosztálya pedig még csak úton volt Gettysburg felé. Amikor Ewell A. P. Hill segítségét kérte, azt a választ kapta, hogy Hill hadosztályai aznap már nem képesek további hadműveletekre. Így aztán Ewellnek csupán két dandár állt a rendelkezésére Early hadosztályából, hogy támadást indítson a Cemetery Hill ellen, ahol az északiak már erős védelmi állásokba vonultak.

Ewell végül úgy döntött, hogy nem támad, hanem megvárja, hogy hadtestének még távol lévő egységei beérkezzenek. Döntése véget vetett a július 1-i harcoknak. Következményeképp az uniós csapatok folytathatták a Cemetery Hill és a Culp’s Hill megszállását és megerősítését, melyek Meade-nek kiváló védelmi állásokat és a belső vonalon történő manőverezés lehetőségét biztosították, valamint hatással volt Lee támadási lehetőségeire július 2-án.

             Richard Ewell

           Cemetery Hill

           Don Troiani festménye

7. Rodes támad

        Hadosztály szintű taktikai döntés

Június 28-án Ewell három hadosztályból álló hadteste Carlise és York környékén állomásozott. Amikor Lee parancsot adott a Cashtown-Gettsburg körzetében történő gyülekezésre, Ewell Edward Johnson vezérőrnagy hadosztályát visszaküldte a Cumberland völgybe, Chambersburg felé, a Robert Rodes vezérőrnagy vezényelte csapatokat Carlise-ból délre irányította, és Jubal Early vezérőrnagy embereit Yorkból délkeletre meneteltette. Amikor július 1-jén hadosztálya éppen Gettysburgtől északra járt, Rodes meghallotta a fegyverdörgést, amint, Henry Heth vezérőrnagy hadosztálya (A. P. Hill hadtestéből) összecsapott az uniós 1. hadtesttel. Déli irányba meneteltette hadosztályát és az Oak Ridge-en bontakoztatta ki, abban a tévhitben, hogy most az északi csapatok jobb szárnyának oldalába került. Rodes választhatott, hogy védelmi pozíciót vesz fel, és megvárja amíg az egész hadsereg összegyülekezik (Lee szándéka szerint), vagy támad.

Rodes – Ewellel egyetértésben – figyelmen kívül hagyta Lee parancsát, hogy ne kezdeményezzenek általános összecsapást, és támadott. Miután első támadása kudarcot vallott, Rodes megindított egy második rohamot. A támadások Early hadosztályát is belesodorták a harcba, sőt a Hill-hadtest egyik hadosztályát is be kellett vetni. Ámbár végeredményben sikeresek voltak, mégis Lee hadseregének négy hadosztályát kellett idő előtt harcba vetni miattuk. Ez azt eredményezte, hogy a részenként beérkező hadsereg többi egységét is elaprózva dobták harcba, és megakadályozta Lee-t abban, hogy teljes erejével lecsapjon.

                  Robert Rodes

6. Reynolds erősítést küld Bufordnak

         Hadtest szintű taktikai döntés

Ez a döntés elválaszthatatlanul összefügg Buford elhatározásával. Reynolds volt az 1. hadtest parancsnoka, és a szárny parancsnokaként rendelkezhetett a 11. és a 3. hadtest felett is. Amikor Buford informálta arról, hogy a déliek Gettysburg felé menetelnek, Reynoldsnak három lehetősége volt: védelmi állásokba vonulni Emmitsburg környékén, megszállni a Gettysburgtől délre és délkeletre lévő magaslatokat, vagy birtokba venni a várostól nyugatra húzódó dombvonulatokat.

Reynolds az utóbbi mellett döntött. Azonnal útnak indította saját hadtestét, és a másik két hadtestet is Gettysburgbe rendelte. Az 1. hadtest időben érkezett ahhoz, hogy felváltsa Bufordot a harcban, és a konföderációs csapatokat késő délutánig feltartóztassa a várostól nyugatra. A csatatérre érkező Reynoldsot hamarosan halálos lövés érte.

           Reynolds

           Dale Gallon festménye