Keresés

Ebben a pontban sokkal lényegesebbnek tartom, amit nem ír le a szerző. Az északi csapatok nem azért nem vonultak vissza Gettysburg alól, mert Reynolds hősiesen ellenállt és ezzel lehetővé tette, blablabla. Azért nem vonultak vissza, mert Reynolds, aki Meade elképzelésével összhangban valószínűleg visszavonult volna és maga után csalogatja a déli hadtesteket a Big Pipe Creek vonalára, fél tizenegykor teljesen váratlanul fejlövést kapott és elesett és sem az I. hadtestet átvevő Doubleday ddtb., sem pedig a bal szárny három hadtestének parancsnokságát átvevő Howard vőrgy. nem értesült Meade haditervéről. Howardnak lehetett volna több esze annál, hogy a nem túl kedvező, Gettysburgtől nyugatra és picit északra levő állások helyett azonnal visszavonuljon a Gettysburgtől délre levő magaslatokra, még mielőtt Early, Rodes és Pender hadosztályainak rohamától az I. és a XI. hadtest ellenállása összeomlik, de nem így történt. Ehelyett segítséget kért Slocum és Sickles hadtesteitől, amelyek a tervnek megfelelően várták, hogy mikor hátrál az I. és a XI. hadtest vissza melléjük és akkor harcukat segítve közösen visszahátrálnak a Big Pipe Creek vonalára. Ezért Slocum (de valszeg Sickles sem, csak erről nem tudunk) nem értette, hogy ez a terv miért került kukába hirtelen és kéri Howard, hogy az eddigiekkel szöges ellentétben menjenek előre, észak felé és segítsék meg a már ott levő két szorongatott két hadtestet.

Ez nem egy hadtest szintű taktikai döntés volt, hanem egy kommunikációs kudarc, amely után Meade a helyszínre küldte Hancockot, hogy állapítsa meg mi a helyzet és vagy vonja ki a csapatokat Gettysburgből, vagy erősítse meg, amit Reynolds jelzett, hogy a várost uraló magaslatok kiváló tüzérségi állásnak ígérkeznek, jobbnak, mint a Big Pipe Creek.

Sierra

7. Rodes támad

        Hadosztály szintű taktikai döntés

Június 28-án Ewell három hadosztályból álló hadteste Carlise és York környékén állomásozott. Amikor Lee parancsot adott a Cashtown-Gettsburg körzetében történő gyülekezésre, Ewell Edward Johnson vezérőrnagy hadosztályát visszaküldte a Cumberland völgybe, Chambersburg felé, a Robert Rodes vezérőrnagy vezényelte csapatokat Carlise-ból délre irányította, és Jubal Early vezérőrnagy embereit Yorkból délkeletre meneteltette. Amikor július 1-jén hadosztálya éppen Gettysburgtől északra járt, Rodes meghallotta a fegyverdörgést, amint, Henry Heth vezérőrnagy hadosztálya (A. P. Hill hadtestéből) összecsapott az uniós 1. hadtesttel. Déli irányba meneteltette hadosztályát és az Oak Ridge-en bontakoztatta ki, abban a tévhitben, hogy most az északi csapatok jobb szárnyának oldalába került. Rodes választhatott, hogy védelmi pozíciót vesz fel, és megvárja amíg az egész hadsereg összegyülekezik (Lee szándéka szerint), vagy támad.

Rodes – Ewellel egyetértésben – figyelmen kívül hagyta Lee parancsát, hogy ne kezdeményezzenek általános összecsapást, és támadott. Miután első támadása kudarcot vallott, Rodes megindított egy második rohamot. A támadások Early hadosztályát is belesodorták a harcba, sőt a Hill-hadtest egyik hadosztályát is be kellett vetni. Ámbár végeredményben sikeresek voltak, mégis Lee hadseregének négy hadosztályát kellett idő előtt harcba vetni miattuk. Ez azt eredményezte, hogy a részenként beérkező hadsereg többi egységét is elaprózva dobták harcba, és megakadályozta Lee-t abban, hogy teljes erejével lecsapjon.

                  Robert Rodes

6. Reynolds erősítést küld Bufordnak

         Hadtest szintű taktikai döntés

Ez a döntés elválaszthatatlanul összefügg Buford elhatározásával. Reynolds volt az 1. hadtest parancsnoka, és a szárny parancsnokaként rendelkezhetett a 11. és a 3. hadtest felett is. Amikor Buford informálta arról, hogy a déliek Gettysburg felé menetelnek, Reynoldsnak három lehetősége volt: védelmi állásokba vonulni Emmitsburg környékén, megszállni a Gettysburgtől délre és délkeletre lévő magaslatokat, vagy birtokba venni a várostól nyugatra húzódó dombvonulatokat.

Reynolds az utóbbi mellett döntött. Azonnal útnak indította saját hadtestét, és a másik két hadtestet is Gettysburgbe rendelte. Az 1. hadtest időben érkezett ahhoz, hogy felváltsa Bufordot a harcban, és a konföderációs csapatokat késő délutánig feltartóztassa a várostól nyugatra. A csatatérre érkező Reynoldsot hamarosan halálos lövés érte.

           Reynolds

           Dale Gallon festménye

5. Buford halogató harcba kezd

         Hadosztály szintű hadműveleti döntés

John Buford dandártábornok lovashadosztálya azt a feladatot kapta, hogy végezzen felderítést a Potomac hadsereg bal szárnyán és frontján. Buford lovasai június 30-án érkeztek Gettysburgbe. Aznap délután és este Buford elegendő információt kapott ahhoz, hogy biztos legyen benne: Gettysburgtől északra és nyugatra konföderációs csapatok vannak.

A dandártábornok nyomban hírt küldött erről az Emmitsburg környékén tartózkodó John F. Reynolds vezérőrnagynak, az 1. hadtest parancsnokának, és Alfred Pleasonton vezérőrnagynak, a lovashadtest parancsnokának. Bufordnak több választási lehetősége is volt: felállíthatta lovasságát a közeledő ellenséggel szemben Gettysburgtől nyugatra, elhelyezhette a várostól délre és délkeletre lévő magaslatokon, vagy visszavonulhatott Emmitsburg felé.

Buford az első lehetőséget választotta, Gettysburgtől nyugatra foglalt el állásokat, azzal a szándékkel, hogy addig késleltesse a déliek előrenyomulását, ameddig csak lehetséges. Az uniós gyalogság ezalatt erőltetett menetben éri el a várost. Buford döntése hatással volt mindkét hadsereg pozícióira és manővereire az elkövetkező három nap folyamán.

              John Buford dandártábornok

         Időt nyerni

         Dale Gallon festménye

       Buford fiai

       Dale Gallon festménye