Keresés

Bufordnak több választási lehetősége is volt: felállíthatta lovasságát a közeledő ellenséggel szemben Gettysburgtől nyugatra, elhelyezhette a várostól délre és délkeletre lévő magaslatokon, vagy visszavonulhatott Emmitsburg felé.

Buford az első lehetőséget választotta, Gettysburgtől nyugatra foglalt el állásokat, azzal a szándékkel, hogy addig késleltesse a déliek előrenyomulását, ameddig csak lehetséges. Az uniós gyalogság ezalatt erőltetett menetben éri el a várost. Buford döntése hatással volt mindkét hadsereg pozícióira és manővereire az elkövetkező három nap folyamán.

-- Hatással volt, oké, de ezek a kitételek úgy láttatják a dolgot az olvasóval, mintha északi szempontból Gettysburg városának valami nagy jelentősége lett volna. Nem volt. A Potomac hadsereg parancsnoka nem is akart itt csatát vívni, ő a Big Pipe Creek vonalán levő természetes magaslatokon akart védelmi állást foglalni. Buford lovassága valami harminc mérföldre távolodott el ettől a vonaltól, ergo józan ésszel teljesen mindegy, hogy meddig halogatja a déliek bevonulását Gettysburgbe, úgyis be fognak vonulni. Ezért a döntés mögötti szándék homályos. Buford kiváló lovassági hadosztályparancsnok volt, valószínűtlen, hogy azt gondolta volna, hogy a déli gyalogság tömeges támadását a lovasával megállítja. A déliek késleltetése pedig nem értelmezhető cél Gettysburg viszonyában, amíg nem is akarnak Gettysburgnél csatát vállalni. Sokkal valószínűbb, hogy Buford visszavonta volna az erejét, amennyiben a várakozásnak megfelelően túlerejű déli támadás közeledik, de Reynolds előbb ért oda hozzá, mintsem ez bekövetkezett volna, mert az első rohamot saját erejével, meg a karabélyaival is vissza tudta verni. Reynolds megérkezte után viszont Buford már nem volt döntési helyzetben, mert Reynolds a rangidős kettőjük közül és át is vette a parancsnokságot a harcmezőn.

Sierra

6. Reynolds erősítést küld Bufordnak

         Hadtest szintű taktikai döntés

Ez a döntés elválaszthatatlanul összefügg Buford elhatározásával. Reynolds volt az 1. hadtest parancsnoka, és a szárny parancsnokaként rendelkezhetett a 11. és a 3. hadtest felett is. Amikor Buford informálta arról, hogy a déliek Gettysburg felé menetelnek, Reynoldsnak három lehetősége volt: védelmi állásokba vonulni Emmitsburg környékén, megszállni a Gettysburgtől délre és délkeletre lévő magaslatokat, vagy birtokba venni a várostól nyugatra húzódó dombvonulatokat.

Reynolds az utóbbi mellett döntött. Azonnal útnak indította saját hadtestét, és a másik két hadtestet is Gettysburgbe rendelte. Az 1. hadtest időben érkezett ahhoz, hogy felváltsa Bufordot a harcban, és a konföderációs csapatokat késő délutánig feltartóztassa a várostól nyugatra. A csatatérre érkező Reynoldsot hamarosan halálos lövés érte.

           Reynolds

           Dale Gallon festménye

5. Buford halogató harcba kezd

         Hadosztály szintű hadműveleti döntés

John Buford dandártábornok lovashadosztálya azt a feladatot kapta, hogy végezzen felderítést a Potomac hadsereg bal szárnyán és frontján. Buford lovasai június 30-án érkeztek Gettysburgbe. Aznap délután és este Buford elegendő információt kapott ahhoz, hogy biztos legyen benne: Gettysburgtől északra és nyugatra konföderációs csapatok vannak.

A dandártábornok nyomban hírt küldött erről az Emmitsburg környékén tartózkodó John F. Reynolds vezérőrnagynak, az 1. hadtest parancsnokának, és Alfred Pleasonton vezérőrnagynak, a lovashadtest parancsnokának. Bufordnak több választási lehetősége is volt: felállíthatta lovasságát a közeledő ellenséggel szemben Gettysburgtől nyugatra, elhelyezhette a várostól délre és délkeletre lévő magaslatokon, vagy visszavonulhatott Emmitsburg felé.

Buford az első lehetőséget választotta, Gettysburgtől nyugatra foglalt el állásokat, azzal a szándékkel, hogy addig késleltesse a déliek előrenyomulását, ameddig csak lehetséges. Az uniós gyalogság ezalatt erőltetett menetben éri el a várost. Buford döntése hatással volt mindkét hadsereg pozícióira és manővereire az elkövetkező három nap folyamán.

              John Buford dandártábornok

         Időt nyerni

         Dale Gallon festménye

       Buford fiai

       Dale Gallon festménye

4. A déli lovasság elbóklászik

       Hadosztály szintű hadműveleti döntés

Az Észak-Virginiai hadsereg lovasságának parancsnoka, J.E.B. Stuart vezérőrnagy mindeddig kiváló munkát végzett a felderítésben, a hadsereg szárnyainak biztosításában és a portyázásban. 1863. június 23-án Lee engedélyt adott Stuartnak arra, hogy kerülje meg az uniós hadsereget, és ha nem ütközik akadályba, keljen át a Potomac folyón, és biztosítsa Ewell észak felé masírozó hadtestének jobb szárnyát.

Stuart június 25-én indult el lovasságával, de a virginiai Haymarket közelében beleütközött az uniós 2. hadtestbe, mely elzárta előle az észak felé vezető utat. Ahelyett, hogy visszafordult volna, Stuart úgy döntött, hogy folytatja a megkerülést. Csakhogy nem messze Fairfax Court House-tól újabb északi csapatokba futott bele, ami miatt még keletebbre kellett kerülnie, és nem is tudott északnak fordulni, amíg el nem érte a Rowser gázlót a Potomac folyón. A déli lovasság tehát gyakorlatilag az uniós hadseregtől keletre tudott csak észak felé nyomulni, és így természetesen képtelen volt arra, hogy fedezze Ewell jobb szárnyát.

Stuart a hadsereg három legjobb lovasdandárát vitte magával, a hátrahagyott két lovasdandárnak pedig nem volt kompetens parancsnoka. Lee-nek így nélkülöznie kellett a megfelelő felderítést, és meglepetésként érte, amikor Pennsylvaniában váratlanul szembe találta magát a Potomac hadsereggel.

           Stuart visszatérése

           Mort Künstler festménye