Keresés

A déli lovasság tehát gyakorlatilag az uniós hadseregtől keletre tudott csak észak felé nyomulni, és így természetesen képtelen volt arra, hogy fedezze Ewell jobb szárnyát.

-- Ebben a pontban én nem értek egyet a szerzővel. Ewell jobbszárnya Yorkból fordult vissza 28-án. Stuart három dandárja fél nap késéssel utánuk elérte Yorkot és megtudták, hogy Early hadosztálya merre ment onnan tovább, majd utánuk küldtek két tisztet, akik Earlyt követve elérték az összevont hadsereget július elsején este és informálták Lee-t, hogy Stuart merre haladt tovább. Eltekintve attól, hogy Ewell jobbszárnyát a világon semmilyen uniós fenyegetéstől nem kellett fedezni, Lee parancsának azon kitétele, hogy csatlakozzanak fel Ewell jobbszárnyára, megvalósult. (Az már más kérdés, hogy Yorkból Stuart nem fordult vissza Gettysburg felé, hanem Carlisle-ba indult.)

Stuart a hadsereg három legjobb lovasdandárát vitte magával, a hátrahagyott két lovasdandárnak pedig nem volt kompetens parancsnoka.

-- Grumble Jones kompetens parancsnok volt, csakhogy Beverly Robertson rangidős volt vele szemben, ezért a két dandár vezetését Stuart rá bízta. Kérdéses mennyire volt világos bármelyikük számára, hogy Stuart helyett most nekik kéne Lee-t információkkal ellátni arra vonatkozólag, hogy merre tart a Potomac hadsereg. És felmerül a gyanú, hogy az Észak-Virginiai hadsereg feljegyzéseiből eltávolították azokat, amelyek arra utaltak, hogy Lee és a törzs kaptak felderítési adatokat a Potomac hadsereg észak felé mozgásáról már június 25-ével kezdődőleg.

5. Buford halogató harcba kezd

         Hadosztály szintű hadműveleti döntés

John Buford dandártábornok lovashadosztálya azt a feladatot kapta, hogy végezzen felderítést a Potomac hadsereg bal szárnyán és frontján. Buford lovasai június 30-án érkeztek Gettysburgbe. Aznap délután és este Buford elegendő információt kapott ahhoz, hogy biztos legyen benne: Gettysburgtől északra és nyugatra konföderációs csapatok vannak.

A dandártábornok nyomban hírt küldött erről az Emmitsburg környékén tartózkodó John F. Reynolds vezérőrnagynak, az 1. hadtest parancsnokának, és Alfred Pleasonton vezérőrnagynak, a lovashadtest parancsnokának. Bufordnak több választási lehetősége is volt: felállíthatta lovasságát a közeledő ellenséggel szemben Gettysburgtől nyugatra, elhelyezhette a várostól délre és délkeletre lévő magaslatokon, vagy visszavonulhatott Emmitsburg felé.

Buford az első lehetőséget választotta, Gettysburgtől nyugatra foglalt el állásokat, azzal a szándékkel, hogy addig késleltesse a déliek előrenyomulását, ameddig csak lehetséges. Az uniós gyalogság ezalatt erőltetett menetben éri el a várost. Buford döntése hatással volt mindkét hadsereg pozícióira és manővereire az elkövetkező három nap folyamán.

              John Buford dandártábornok

         Időt nyerni

         Dale Gallon festménye

       Buford fiai

       Dale Gallon festménye

4. A déli lovasság elbóklászik

       Hadosztály szintű hadműveleti döntés

Az Észak-Virginiai hadsereg lovasságának parancsnoka, J.E.B. Stuart vezérőrnagy mindeddig kiváló munkát végzett a felderítésben, a hadsereg szárnyainak biztosításában és a portyázásban. 1863. június 23-án Lee engedélyt adott Stuartnak arra, hogy kerülje meg az uniós hadsereget, és ha nem ütközik akadályba, keljen át a Potomac folyón, és biztosítsa Ewell észak felé masírozó hadtestének jobb szárnyát.

Stuart június 25-én indult el lovasságával, de a virginiai Haymarket közelében beleütközött az uniós 2. hadtestbe, mely elzárta előle az észak felé vezető utat. Ahelyett, hogy visszafordult volna, Stuart úgy döntött, hogy folytatja a megkerülést. Csakhogy nem messze Fairfax Court House-tól újabb északi csapatokba futott bele, ami miatt még keletebbre kellett kerülnie, és nem is tudott északnak fordulni, amíg el nem érte a Rowser gázlót a Potomac folyón. A déli lovasság tehát gyakorlatilag az uniós hadseregtől keletre tudott csak észak felé nyomulni, és így természetesen képtelen volt arra, hogy fedezze Ewell jobb szárnyát.

Stuart a hadsereg három legjobb lovasdandárát vitte magával, a hátrahagyott két lovasdandárnak pedig nem volt kompetens parancsnoka. Lee-nek így nélkülöznie kellett a megfelelő felderítést, és meglepetésként érte, amikor Pennsylvaniában váratlanul szembe találta magát a Potomac hadsereggel.

           Stuart visszatérése

           Mort Künstler festménye

3. A Potomac hadsereg tüzérségének átszervezése

         Hadsereg szintű szervezeti döntés

A Potomac hadsereg egy decentralizált és nem túl hatékonyan működő tüzérségi szervezettel kezdte meg a háborút. A hadsereg rendelkezett ugyan tüzérségi tartalékkal, de 1862 június-júliusában, a hétnapos csata után létszámát csökkentették, és Antietam után még jobban decentralizálták. A fredericksburgi és Chancellorsville-i csatákban nyújtott nem kielégítő teljesítmény miatt született meg a döntés a hadsereg tüzérségének átszervezéséről.

Két lehetőség jöhetett számításba: a hadsereg teljes tüzérségét szétosztják a hadtestek között, vagy csak néhány üteget osztanak be a hadtestekhez, a többiből pedig felállítanak egy hatalmas méretű tüzérségi tartalékot. Az utóbbi opciót választották, és 69 üteget szerveztek 14 tüzérdandárba, vagy zászlóaljba. Minden gyaloghadtesthez beosztottak egy tüzérdandárt, melynek parancsnoka közvetlenül a hadtestparancsnok alá volt beosztva. Két tüzérdandárt osztottak be a lovashadtestekhez. Robert O. Tyler dandártábornok vezényelte a Tüzérségi Tartalék öt tüzérdandárát, és közvetlenül a hadsereg tüzérségi főnökének, Henry J. Hunt dandártábornoknak felelt, aki pedig a hadsereg parancsnokának, Joseph Hooker vezérőrnagynak, illetve annak leváltása után, június 28-tól George G. Meade vezérőrnagynak.

A tüzérség átszervezése rengeteg vezénylési és ellátási problémát szüntetett meg, és olyan rugalmas szervezetet biztosított, amely, ha kellett, széles fronton tudott felvonultatni tüzérségi ütegeket, vagy éppen koncentrálni tudta őket, hogy össztüzet zúdíthassanak egy meghatározott célpontra. A gettysburgi csata három napja alatt az északiak új tüzérségi szervezete döntő módon segített a déliek támadásainak visszaverésében.

          Uniós tüzérség