Alapvetően 3 módszer van arra, ha nagyon lemaradt gyerekeket kell tanítani.
1. semmit se tesznek, elítéli a rasszizmust és a rasszizmusnak tekintett szegregációt
eredmény: ha egyes osztályokban többségbe kerülnek a nehezen tanítható, lemaradt gyerekek, nem lehet tanítani a többit, a jó tanárok elmenekülnek, a szülők mindenáron kiveszik a gyerekeket és máshová viszik. Van, ahol megszűnik teljesen az iskola.
Ez van nálunk.
2. megpróbálják elérni utaztatással, hogy kisebbségben legyenek a lemaradt, nehezen tanítható gyerekek
Ezt csinálják pl. az USA-ban, busszal utaztatják, keverik a gyerekeket. Ennek van értelme, lehet tanítani ha nem túl sok a lemaradott az osztályokban, és kölcsönösen megismerik egymást az eltérő társadalmi és tudásszintű gyerekek.
Jobb, mint az első, de itt is megvan az a probléma, hogy a kis számú, erősen lemaradt gyerekkel nem tudnak annyit foglalkozni mint kellene, általában nem érti mit tanítanak. Néhány felzárkózik, legtöbb meg nem.
3. Teljes, tudás alapú szegregáció, de önmagában ez semmit se érne. Nagyon jól megfizetett, tehetséges tanárok, akik kihívásnak érzik, hogy a lemaradt gyerekeket felhozzák. Természetesen tökéletes átjárhatóság, aki javul, megy a neki megfelelő csoportba.
Ez megy Szingapurban, és működik, mégpedig nagyon jól. Ez sincs önmagában, kombinálják olyan módszerekkel, amik a családokat is motiválják, ne az legyen, hogy a gyerek azon mód visszaesik, ahogy hazamegy.
Szerintem pontosan ezt kellene nekünk is tenni. |
