Hazudnak nekik. Nyilván egy 3. világbeli odahaza nem a tökét vakargatja egész nap, hiszen fenn kell tartania magát valamiből. De az a munka, amit ő otthon a megélhetésért végez, az nem piacképes Európában. Itt nem kezdetleges mezőgazdasági munkákat kell végezni, állatot legeltetni, vagy ilyesmi, illetve erre megvannak, akik csinálják, az olcsó kelet-európaiak.
A 3. világbelieknek otthon hazudnak arról, ami Európában vár rájuk. Előadják nekik az európai középosztálybeli életet, mint olyat, ami ott mindenkinek jár alanyi jogon. Ezért jönnek. Még ha tudják is, hogy dolgozni kell, nincs meg nekik az, hogy az európai középosztálybeli életszínvonalhoz milyen munkát kellene tudni végezni, jellemzően olyat, amihez nekik nincs meg a végzettségük.
Amikor rájönnek, hogy ők mezőgazdasági idénymunkákra vagy szalag mellé lennének itt állítva, amiből nem lesz meg az a nekik beígért középosztálybeli élet, csalódnak, és persze, hogy azt nem akarják. Akkor kapják a segélyt, ami még mindig nagyobb létbiztonság, mint otthon az élet, de a tüske ott marad. És valahol érthető is, hiszen nekik nem ezt ígérték.
Csak a haragjuk irányul rossz felé. Ez nem az európai nép hibája, ami befogadja őket, hanem azoké, akik hazudtak nekik, idecsalták őket.
Egyébként ha jól rémlik, van Olaszországban egy afrikai bevándorló nő, akinek sikerült jövedelmező vállalkozást alapítania a legeltetésre. De ez a ritkább. Aki megfelelő iskolák nélkül, hamis ígéretekkel jön, nehezen boldogul itt. Ha sikerül neki, az jó, de ha nem, akkor dühös emberként végzi valami gettóban, gyűlölve a világot. |
