Keresés

Részletes keresés

turosz Creative Commons License 2020-07-28 22:29:24 7029

Péterváraddal indítottunk a Mohács topikban :), ráadásul külön hangsúlyoztam, hogy az átmenet éveit élték az 1520-as években. Így aztán 1552-ben már erősen átalakulóban volt a hadviselés, így ez a cikk sokat nem mond ide.

 

Érdemes Marosi már egyszer linkelt tanulmányát elolvasni:

http://epa.oszk.hu/00000/00018/00265/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_1975_03_427-464.pdf

 

"1521-ben Szülejmán hadának várharcait a tömeges túlerő rendszeres alkalmazása jellemzi. Az elsáncolt, túlnyomó erejű török tüzérség kellő összpontosítás nélkül lövette a középkori eredetű várfalakat. Fő módszere a rombolás volt, ezt a célt szolgálták az aknászok is. A rombolt falakra, tornyokra, a kialakult rések ellen indították a tömeges rohamokat."

"Szülejmán utolsó hadjárata idején sokkal hatékonyabb török ostrommódszereket alkalmaztak, (...) Ugyanakkor — feltehetően az idő múlása miatt — megmaradt a gyalogsági rohamok áldozatos erőltetése."

 

Hogy milyen volt a kor - a Mohács ideji - magyar várépítészete és hogyan reagáltak a török változtatásira arról meg pont Domokos kollégája írt:

https://archeologia.hu/content/archeologia/228/tuzfegyverek-buzas.pdf

 

Az meg teljesen irreleváns, hogy Domokos szerint 1552-ben Egerben "minden legenda és híresztelés ellenére közelharcra csak elvétve került sor.", mert valamennyi török és keresztény forrás mind 1521-ben, mind 1526-ban ennek ellenkezőjéről számol be, azaz közelharcokról, tömegrohamokról, kitörésekről, a várakba betört törökök kiveréséről, a visszavert törökök által - nyilván közelharcban - elfogott védőkről, a szultán elé vitt fejekről stb.

 

pl. 1521 Nándorfehérvár, Szultán naplója: 

"éjjel Belgrádból egy csapat gyaur kiütött és a vár lövetésére küldött nagy ágyút megtámadta, sok

embert leölt s az ágyút be akarta szögezni, de mivel a gyújtólyuk lefelé volt, nem birta megfordítani, miközben emberek érkeztek oda, kik a hitetleneket a várba űzték."

"Ahmed pasa igen kedvezőtlen oldalon támadott, a hol rés vagy efféle nem volt, tehát létrákat támasztatott a falhoz és buzdította katonáit. Némelyek létrákon, mások a nélkül, föl is
másztak a falra, sőt a pasa zászlaját is feltűzték és szerencsésen behatoltak a várba. De mivel a két szárnyról nem támadtak, az összes hitetlenek Abmed pasa csapatára rohantak és a várba hatolt harczosokkal igen keményen küzdöttek, úgy hogy a várba hatolt müszülmánok mind vértanúkká levének, egy lélek sem menekült meg közülök."

"Rohamot intéztek, mely alkalommal igen heves harcz folyt, de a hódítás nem sikerült. Karadsa pasa, továbbá a szilisztriai bég Mahmud bég és Iszkender Cselebi megsebesültek. Jahjapasa oglu öt levágott fejet és hat pánczélos gyaurt küldött ide, a kik lefejeztettek."

 

1526 Pétervárad a szultán naplója: 

"A várhoz érkezés után — mivel a hitetlenek közül egy csapat puskás gyalog kívül volt — a janicsárok közül és a rumilii seregből egy csapat előre ment és megütközött velük. (...) Délután a hitetlenek kiütöttek a várból, de ismét visszahúzódtak." 

"Délután egy csapat részeg gyaur váratlanul kiütött a vár kapuján és meglepte a történetesen álomban volt Balta-oglu Piri béget. Megütköztek, mely alkalommal néhány emberünk elesett, Piri bég fejéről a sapkát lelőtték,a hitetlenekből pedig két fejet vágtak le."

és levele:

"mikor egészen a vár alá értek,a benne levő átkozott csoport a réseknél fogadta őket teljes
fegyverzettel és hadi készlettel s azonnal puskákkal lőtte, alabárdokkal öldöste a hit harczosait, égő szurkot öntött, köveket szórt és gerendákat hengerített le reájok." 

 

Volt tehát közelharc elég, utóbbi ráadásul elég Egri csillagos :))

edesviz Creative Commons License 2020-07-28 20:16:22 7028

Azért az egri vár védése 1552-ben egy éjszakai kirohanással kezdődik, amikor is a felvonuló török sereg éjszakáját zavarják meg a lovasok.  És hasonló kirohanások más ostromokkor is előfordultak. Direkt építettek fedett kapukat, mély kijáró utakat, hogy észrevétlenül lehessen a támadókat megzavarni. Talán Thury György volt hasonló mester a várvédésben.

 

 

Ráskayhoz mégegyszer. Napi menet 24 km.  Igen ez inkább az ökör sebessége. De a 4 km mégis a hatoda. A fertály óra valószinüleg kevés.

A hozzászólás:
Bazodi elv Creative Commons License 2020-07-28 19:13:13 7027

Domokos György:

"A másik talán az, hogy minden legenda és híresztelés ellenére közelharcra csak elvétve került sor."

https://arsmilitaria.blog.hu/2020/05/06/_a_falak_ereje_nem_a_kovekben_vagyon_dobo_istvan

Előzmény:
turosz Creative Commons License 2020-07-28 13:33:50 7025

Ez inkább 1686, már az én máltai példám is késői, az 1500-as évek elején még jóval változatosabbak voltak a várharcok. Ahogy már szó volt róla, a déli végvárvonal várainak jelentős része nem is szultáni - janicsárokkal felálló, nehéz ostromlöveges - ostromban esett el, hanem helyi pasák, sőt bégek, nem is mindig módszeres ostromaiban. 

Bár mint mondtam, a pontos felállást nem ismerem - azaz, hogy a rohamoknál kinek hol volt a helye, mi volt a feladata, már ha egyáltalán volt általános eljárás - konkrétumokat tudunk, mind a módszerekről, mind a rohamozók összetételéről. pl. ott a Szultáni hadinapló 1521-es és 1526-os vonatkozó részei, Zay korabeli krónikája, Kiss Lajos tanulmánya stb.

Ezekből az jön le, amit már írtam lentebb. Jellemzően bepróbálkoztak akár csak "tábori tüzérséggel" való némi lövetés után egy vagy több tömegrohammal, gyakran ez is elég volt, ha nem jött a módszeres ostrom, akár odavezényelt ostromtüzérséggel és janicsárokkal. De még ekkor is a rohamokban mindenki részt vett, beleértve nagyszámú aszabot, ill. a janicsárok - akiknek jelentős része még nem is rendelkezett lőfegyverrel - szintén közelharcot vívtak. Még réslövetések esetén is jellemzően 2-3 oldali támadásokra törekedtek, ahol 1-2 oldal egyáltalán nem réstámadást vezetett, hanem pl. ostromlétrákkal mászták a falakat. Sőt ahol víz volt, ott a hajókról való támadás is gyakori volt.

Így ezzel "a rohamok sem Az egri csillagokban olvasottak szerint zajlottak. Közelharcra nem került sor olyan gyakran, a harc leginkább tűzharcból állt. Azt pedig a janicsárok vívták. A rohamcsapatok feltehetően kis létszámúak lehettek és olyan csapatokból álltak, akik a legfanatikusabbak és legjobbak a közelharcban." egyáltalán nem értek egyet. A közelharc ekkor még általános volt a rohamoknál, amelyek gyakran tömegesek, akár rohamcsapatonként ezres-több ezres nagyságrendűek voltak, a veszteségek is széles skálán mozogtak a pár száztól 1000 felettig terjednek a példák rohamonként.

 

Ettől még persze arra felé haladt a rendszer, amiről írtál, de még az átmenet idejét éltük.

Lehetne még hosszan ragozni, rengeteg kiegészítéssel pl. magyar várépítészet, felszerelés, harceljárások, de a héten erre tényleg nincs időm :) 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!