A saját leses témában nekem ott van a nehézségem, hogy ha jól tudom, akkor a föld tulajdonosának az engedélye kell (azt, hogy ezt mindenki betartja-e, nem tudom).
Van pár helyem, de nem tudom mindegyikről, hogy kié. Az egyikről megtudtam, hogy Natura 2000-es terület, van egy másik hely ami szintén fantasztikus (bakcsók, réti héják, kócsagok tömkelege) és annyira nehezen megközelíthető, hogy ha letennék egy úszó lest, nem igazán találná meg senki, maximum drónról. De fogalmam sincs, hogy kié a terület, vitába meg nem akarok kerülni senkivel.
A fizetős leses témában van is igazságod meg nincs is. Teljesen egyértelmű, hogy nagyobb értéke van egy saját erőből elkészített képnek és ezt szerintem soha senki nem fogja vitatni, de senki ne mondja, hogy a fizetős lesnél a madarak szoborrá válnak, hogy a töketlenek is le tudják fotózni, mert ez nem igaz. Könnyebb? Persze, hogy az, de nagyon gyorsan rá lehet unni arra, hogy ugyanazt a madarat 567.-ként fotózzam meg.
Szoktam lesben fotózni, mert valóban egyszerűbb, de most már a legtöbb energiámat az emészti fel, hogy úgy fotózzam meg a madarat, hogy ne legyen benne a beszálló, ne legyen felismerhető, hogy honnan készült. Más kérdés,hogy mondjuk egy Szingapúri vagy egy Indiai pályázaton úgysem ismerik fel azt amit itthon már igen.
ÉTF-en vissza lehet nézni Kalotás Zsolt vergődését a fizetős lesekkel kapcsolatban, csak éppen ha kivennék ezeket a képeket akkor nagyjából semmi nem maradna mert lehet szépíteni de a beküldött képek döntő többsége (fizetős) lesből. Ha szigorúan csak a képeket nézzük akkor ha Bence a saját leséből lövi a gémeket akkor az saját munka, ha én ott ülök mellette akkor egy szar mert nekem már fizetős a les? Mert az ÉTF filozófia alapján ez így van.
Te szeretsz cserkelni, mászkálni, sokan lesben ülősek. Mondjuk én a 400/2.8 IS ágyúcsövemmel annyira nem tudok mászkálni, mert leszakad a karom, nem vagyok én Rambó... Viszont éppen a fent említett helyek miatt fogok venni "mászkálós" obit. A szúnyogok meg így is széteszik az agyamat hajnali négykor is, meg este nyolckor is amikor megyek terepet felderíteni.
Legutóbb öt órát álltam nyakig a vízben a saját úszó lesemben, de egy nyamvadt normális képet nem sikerült összehozni a vöcsökről... nulla elkeseredéssel mentem haza.
Terepen lenni egy távcsővel, nézni a madarakat, őzeket a naplementében...na az igen. Azt nem cserélném el semmire. |
