Keresés

Ez inkább 1686, már az én máltai példám is késői, az 1500-as évek elején még jóval változatosabbak voltak a várharcok. Ahogy már szó volt róla, a déli végvárvonal várainak jelentős része nem is szultáni - janicsárokkal felálló, nehéz ostromlöveges - ostromban esett el, hanem helyi pasák, sőt bégek, nem is mindig módszeres ostromaiban. 

Bár mint mondtam, a pontos felállást nem ismerem - azaz, hogy a rohamoknál kinek hol volt a helye, mi volt a feladata, már ha egyáltalán volt általános eljárás - konkrétumokat tudunk, mind a módszerekről, mind a rohamozók összetételéről. pl. ott a Szultáni hadinapló 1521-es és 1526-os vonatkozó részei, Zay korabeli krónikája, Kiss Lajos tanulmánya stb.

Ezekből az jön le, amit már írtam lentebb. Jellemzően bepróbálkoztak akár csak "tábori tüzérséggel" való némi lövetés után egy vagy több tömegrohammal, gyakran ez is elég volt, ha nem jött a módszeres ostrom, akár odavezényelt ostromtüzérséggel és janicsárokkal. De még ekkor is a rohamokban mindenki részt vett, beleértve nagyszámú aszabot, ill. a janicsárok - akiknek jelentős része még nem is rendelkezett lőfegyverrel - szintén közelharcot vívtak. Még réslövetések esetén is jellemzően 2-3 oldali támadásokra törekedtek, ahol 1-2 oldal egyáltalán nem réstámadást vezetett, hanem pl. ostromlétrákkal mászták a falakat. Sőt ahol víz volt, ott a hajókról való támadás is gyakori volt.

Így ezzel "a rohamok sem Az egri csillagokban olvasottak szerint zajlottak. Közelharcra nem került sor olyan gyakran, a harc leginkább tűzharcból állt. Azt pedig a janicsárok vívták. A rohamcsapatok feltehetően kis létszámúak lehettek és olyan csapatokból álltak, akik a legfanatikusabbak és legjobbak a közelharcban." egyáltalán nem értek egyet. A közelharc ekkor még általános volt a rohamoknál, amelyek gyakran tömegesek, akár rohamcsapatonként ezres-több ezres nagyságrendűek voltak, a veszteségek is széles skálán mozogtak a pár száztól 1000 felettig terjednek a példák rohamonként.

Ettől még persze arra felé haladt a rendszer, amiről írtál, de még az átmenet idejét éltük.

Lehetne még hosszan ragozni, rengeteg kiegészítéssel pl. magyar várépítészet, felszerelés, harceljárások, de a héten erre tényleg nincs időm :) 

Az europai nyugati ostromtechnika megegyezett a torok ostromtechnikaval taktikaval?  Mert a ketto mas kultura vallas mas ertekrendek, pl eleve elrendeles "ha Allah akarja meghalsz ugyis ha nem barmit csinalhatsz" Vagy lasd pl az aszabok felaldozhatosagat.

Csak kerdem mint a temaban teljesen laikus.

Azért azt ne feledd, hogy a rohamok sem Az egri csillagokban olvasottak szerint zajlottak. Közelharcra nem került sor olyan gyakran, a harc leginkább tűzharcból állt. Azt pedig a janicsárok vívták. A rohamcsapatok feltehetően kis létszámúak lehettek és olyan csapatokból álltak, akik a legfanatikusabbak és legjobbak a közelharcban.

Tudom, hogy későbbi, de az elv jól megfigyelhető Lotaringiai Károly hadinaplójában, ahol részletezi a rohamcsapatok összetételét.

A logika azt diktálja, hogy ne fejjel menjenek a védelemnek. Sokan voltak a törökök, de az igazán képzett csapatok létszáma a szulejmáni időkben legfeljebb 20-25 ezer körül mozgott. Tüzérségi előkészítés után a lövészek feladata volt, hogy a védelmet leszorítsák a falakról és lekössék (talán legjobban az angol suppress kifejezés illik rá), hogy a rohamcsapat útját biztosítsák. Amikor a védelem tüze gyengülni látszott, akkor indulhatott a rohamcsapat folyamatos tűztámogatás mellett, ameddig lehetséges volt, fedezékben. A feladatuk a rés elfoglalása volt, hogy helyet adjanak a lövészeknek és a tartaléknak. Ehhez műszaki biztosítás is kellett.
Tehát a rohamoszlopban a gyenge harcértékű irreguláris gyalogosok túl nagy szerepet szerintem nem játszottak. Az aszabokat szerintem a földmunkáknál használhatták nagyobb mértékben. A rohamok esetében is inkább a műszaki biztosítás fizikai szükségleteinek ellátásában látom a szerepüket. Sok hasznukat máshol nem vették volna. A rohamoszlopok fő erejét leginkább a lóról szállt szpáhikban tudom elképzelni, illetve az udvari zsoldos lovasságban.
De érdekes kérdés, kíváncsi lennék, hogy a szakértők tudnak-e erről valami konkrétumot.

Nem hiszem, hogy bármely gyalogos egységtípus az ostromok céljára lett volna létrehozva az oszmánoknál. Náluk az ostromok hatékonysága a tüzérség-műszakiak-hadtáp hármasán múlott, ezekben sokáig világ színvonalon - sőt a felett - mozogtak.

A rohamcsapatok felépítését én nem ismerem, logikusan azért valószínűsíthető, hogy a kevésbé előkészített rohamok első hullámait a feláldozható csapatok adták, az áttörő erőt meg a legjobbak - ha voltak akkor a janicsárok. Ha meg már egy vagy több kiterjedt rést is lőttek, akkor a siker esélyének növekedése mágnesként vonzotta a dicsőségre-jutalomra-zsákmányra pályázók tömegeit is. A gondok meg ált. akkor kezdődtek, ha már több sikertelen roham lement.

Kuruc72: nem csoda, hogy nem jegyzik az egyéb veszteségeket, a janicsárok a szultán hosszú évekig nevelt-képzett, hűséges és elit udvari zsoldosai voltak, az ő elvesztésük érzékeny veszteség volt, a többiek, ha nem is egyenlő szinten, de könnyen pótolható ágyútöltelék szinten mozogtak.