Elmondanám, hogy boszim tud megértő is lenni, lásd:
- Aja, apppa kopasz?
- Dehogyis! Csak nincs haja.
Ma volt egy engesztelő emlékmise, én Gosiát figyeltem, mikor áll fel, mikor ül le, ő ismeri a dörgést.
Ja! Örököltünk egy sziámi macskát is. Ne röhögj, benne volt a végrendeletben, hogy az örökösök kötelesek haláláig rendesen eltartani. Miután húsz éves, így eléggé éltes korú, viszont sehol nincs (legfeljebb macskaévekben) a megboldogult öreglány két alkalmazottjához képest, akik szintén benne vannak a végrendeletben, röviden annyit tudok mondani, hogy ketten együtt 160 évesek (78 és 82). Az egyik egy madárcsontú néni, a másik egy öregúr, aki mindig kikapott a nénitől, amikor a műfogsorát beleejtette a kávéba. Ezt a problémát megoldottuk, mert készíttettünk neki egy megfelelő méretű műfogsort, így legalább megértjük, mint mond, mert eddig úgy beszélt, mint Marlon Brando tamponnal a szájában. Tomasz bácsi, aki természetesen megjelent (Gosia szerint menekül a nők elől, akiknek házasságot ígért) mélységesen lenézi a két öreg bútordarabot, vén szarosoknak nevezi őket a hátuk mögött, bár ő maga már a kilencvenhez közelebb van, mint a nyolcvanhoz, de szálfaegyenesen járkál, mármint amikor a család idősebb nőtagjai nem látják. Akkor azonnal beleroskad egy karosszékbe és irányított süketséget mímel. |
