Keresés

Én is igyekszem rengeteget vizen lenni. Idén eddig kb 70+ napot töltöttem a hajón, vizen, pecával... :) Ez részben a karanténosdi miatt is lett ennyi. Munka alig, s nem volt értelme otthon lábat lógatni. Szerencsére feleségem s a gyerekeim is szeretnek jönni. 

Ma programváltozás lett. Kijöttünk az élőre, de még a jelzettnél is gyorsabb és dzsuvásabb. Így felbrummogtunk a Fehér amurig, kaja, majd Tiszakeszi elvetve, inkább visszacsorogtunk, s a négyhuszonakárhányasnál kikötöttünk, majd meglátjuk, lesz-e valami. Kicsi rá az esély. De sötétben nem akartunk a tározón hajózni...

A legyes cuccot profi cimbora nyomta a kezembe, s ő tanítgatott. Tetszett, de jobban vonz több más stílus... :)

Az estét végigpergettem, a felszíntől a 12 méter mély fenékig végigtapogattam, semmi. Most pontyra van betéve... 

Ha tehetném, hajón élnék, de eléggé macerás itthon. (pl. a szennyvíz, vagy a jégzajlás) 

Senki sem született legyesbottal a kezében. A lényeg benne az, hogy már a legelején kell egy olyan ember melléd, aki megmuatatja, mert ha autodidakta módon kezdesz bele, akkor beidegződnek olyan rossz mozdulatok, amitől egyrészt sosem fogsz úgy dobni mint mások, illetve később, sokkal nehezebb kijavítani, mintha rögtön jól tanultad volna meg. 

De valóban egy nagyon jó és látványos peca.  Komoly adrenalinbomba, amikor a szárazlegyet, lehörpöli a víz tetjéről, vagy amikor a balin, majdnem kiveszi a botot a kezedből, a legváratlanabb pillanatban.

"Őszintén szólva, én mindig úgy indulok el, hogy most jól fogom érezni magam, a hal, az csak hab a tortán."

Osztozom véled eben a hozzáállásodban. Ezt vallom én is!

Amíg versenyeztem, meg írogattam, akkor szinte remegett az ember a halfogásért. S sokszor észre sem vettem, hogy mennyi csodálatos dologról maradok le, mert ment a pörgés, a halfogási kényszer. Pont a lényeg veszett el... Szerencsére ahogy öregszik az ember, megváltoznak a prioritások. :) Halat szeretek fogni, de már inkább játéknak fogom fel a horgászatot, észreveszem a természet apró szépségeit... Szép halakat fogok, s nagyon keveset tartok meg, de hamarabb osztok meg hangulat vagy természetfotót a fészen, mint halasat... :)

Például jégmadárról még mindig nem tudtam jó fotót készíteni, pedig egy kis pofátlanka volt, hogy a lakóhajóba is beröppent, aztán ahogy lassan nyúltam a fotómasináért, márt csak a hűlt helye volt... :) Szóval rajta van a listámon :)

Az én lakóhajóm jóval szerényebb méretekkel bír, mint az ismerősödé. Csupán 7 méter + 70 cm hátsó kilépő hosszúságú, 2.5 méter széles, és  közel 2 méter a belső magassága.  Mindkét fiam 190  centi körüli, ne verjék be a fejüket. :) ( most péntektől vasárnapig a középső fiamék használták a hajót a barátaikkal, barátnőikkel, múlt hét végén meg a nagyobbik fiam a menyasszonyával)

Radar, gps, fejegység, minden világítás ledes, három teljes értékű ágy, memória matracok, inverteres hűtő, gázfőzőlap, dízel állófűtés, napelemes rendszer, külön wc helység, zuhany, Suzuki 9.9 BTL motor, tartaléknak Rhino 70-es elektromos, kormányállás, belül minden pácolt fa, a tetején több ember is napozhat... stb

Tavaly lett kész, s majdnem kettő év volt, míg meló mellett összeraktam mindent. Iszonyat sok munka volt vele még úgy is, hogy az alapját adó alumínium testet hajóépítő mester készítette. Ha érdekel, mutatok róla fotót.

A műlegyezés is csodálatos horgász-stílus, szerintem. Utoljára jó pár éve a Dráván volt hozzá szerencsém. Imádták a balinok... :) Amúgy csoda, hogy halat fogtam a kölcsönkapott szerelékkel, mert totál béna vagyok a legyezésben. :)