Keresés

Ha tehetném, hajón élnék, de eléggé macerás itthon. (pl. a szennyvíz, vagy a jégzajlás) 

Senki sem született legyesbottal a kezében. A lényeg benne az, hogy már a legelején kell egy olyan ember melléd, aki megmuatatja, mert ha autodidakta módon kezdesz bele, akkor beidegződnek olyan rossz mozdulatok, amitől egyrészt sosem fogsz úgy dobni mint mások, illetve később, sokkal nehezebb kijavítani, mintha rögtön jól tanultad volna meg. 

De valóban egy nagyon jó és látványos peca.  Komoly adrenalinbomba, amikor a szárazlegyet, lehörpöli a víz tetjéről, vagy amikor a balin, majdnem kiveszi a botot a kezedből, a legváratlanabb pillanatban.

"Őszintén szólva, én mindig úgy indulok el, hogy most jól fogom érezni magam, a hal, az csak hab a tortán."

Osztozom véled eben a hozzáállásodban. Ezt vallom én is!

Amíg versenyeztem, meg írogattam, akkor szinte remegett az ember a halfogásért. S sokszor észre sem vettem, hogy mennyi csodálatos dologról maradok le, mert ment a pörgés, a halfogási kényszer. Pont a lényeg veszett el... Szerencsére ahogy öregszik az ember, megváltoznak a prioritások. :) Halat szeretek fogni, de már inkább játéknak fogom fel a horgászatot, észreveszem a természet apró szépségeit... Szép halakat fogok, s nagyon keveset tartok meg, de hamarabb osztok meg hangulat vagy természetfotót a fészen, mint halasat... :)

Például jégmadárról még mindig nem tudtam jó fotót készíteni, pedig egy kis pofátlanka volt, hogy a lakóhajóba is beröppent, aztán ahogy lassan nyúltam a fotómasináért, márt csak a hűlt helye volt... :) Szóval rajta van a listámon :)

Az én lakóhajóm jóval szerényebb méretekkel bír, mint az ismerősödé. Csupán 7 méter + 70 cm hátsó kilépő hosszúságú, 2.5 méter széles, és  közel 2 méter a belső magassága.  Mindkét fiam 190  centi körüli, ne verjék be a fejüket. :) ( most péntektől vasárnapig a középső fiamék használták a hajót a barátaikkal, barátnőikkel, múlt hét végén meg a nagyobbik fiam a menyasszonyával)

Radar, gps, fejegység, minden világítás ledes, három teljes értékű ágy, memória matracok, inverteres hűtő, gázfőzőlap, dízel állófűtés, napelemes rendszer, külön wc helység, zuhany, Suzuki 9.9 BTL motor, tartaléknak Rhino 70-es elektromos, kormányállás, belül minden pácolt fa, a tetején több ember is napozhat... stb

Tavaly lett kész, s majdnem kettő év volt, míg meló mellett összeraktam mindent. Iszonyat sok munka volt vele még úgy is, hogy az alapját adó alumínium testet hajóépítő mester készítette. Ha érdekel, mutatok róla fotót.

A műlegyezés is csodálatos horgász-stílus, szerintem. Utoljára jó pár éve a Dráván volt hozzá szerencsém. Imádták a balinok... :) Amúgy csoda, hogy halat fogtam a kölcsönkapott szerelékkel, mert totál béna vagyok a legyezésben. :)

Őszintén szólva, én mindig úgy indulok el, hogy most jól fogom érezni magam, a hal, az csak hab a tortán. 

Így nem ér meglepetés. (csak pozitív értelemben) 

25 évvel ezelőtt, minden évben, Április utolsó hetét, (pontytilalom előtti, uccsó lehetőség) Örvény környékén töltöttük. (onnan indultunk a Szabicstól)

Buláti sziget, VI-os öblítő spicc, illetve a kettő közötti szakasz volt a táborhely. (Pl. Jana fok) 

Igazán jó bulik voltak. 

Aztán kihagytam kb 15 évet és egy másik sráccal, ketten, elkezdtünk éveken át, nádi pontyozni a tározón, az Óhalászi csücsökben. Na az még jobb peca volt.

Megint pár év kihagyás és egy öreg barátom, egyszer meghívott a lakóhajójára. (nem szarral gurított az öreg. 11 méter hosszú, 2.5 széles volt a bringa)  Egy szatyornyi keszegen kívül semmit nem fogtunk, (azt is partról )  De azért az is jó buli volt. Mert Tisza. Pont!

Aztán ráálltam a legyezésre és közel 8 évig, elő sem vettem a klasszikus pecáimat.   Most viszont, kicsit a legyest engedtem el, frissítettem egy sort a klasszikon és megint feederezek. (persze azért legyezek, pergetek is, csak szórványosabban, mint régen)

Nektek is zizegjen a zsinór és kevés esőt! 

Ui.: Elcserélném a Perest arra a túrára.