Az a baj, hogy a keresztkérdésekre sosem válaszolsz.
Most megkerestem, mire gondolhatsz, tessék.
Engem az érdekelne, ha más sokadszorra felvetődik, hogy mi volt az oka, hogy így is benne maradtál ezekben a több éves, hosszabb kapcsolatokban.
Nem maradtam meg bennük, két olyan hosszú, többéves kapcsolat volt, amiből én léptem ki.
Mindkét esetben az volt az ok, hogy nem lépett tovább a kapcsolat.
Az elsőben nem annyira ment az együttélés, sokkal erősebben harcoltak egymással az egóink.
Jóval komolyabban önállóságra törekedett a lány, mint olyan butaságokra pazarolja az életét, mint család.
Nem sokkal a szétmenésünk után elhúzott Londonba, aztán már az sem volt elég és onnan is tovább ment még jobb helyekre.
Ma magyar szemmel nézve szerintem kimondottan tehetős, a legutóbb azt mondta már, hogy valaki jó kis toszkán villát lenne érdemes talán vennie és nem dolgozni tovább. Ma is egyedül él, gyerek nincs.
A yuppie korszakom kapcsolata volt ez, szinte verseny volt kettőnk között, emlékszem, hogy milyen morc volt, mikor én egy jobb állást kaptam akkoriban, mint ő. Azóta bőven lehagyott :)
A másik hosszabb kapcsolatom pedig nem szeretett volna hozzám költözni, volt neki egy kisebb lakása és eléggé ahhoz ragaszkodott. Voltak rossz tapasztalatai a múltból, inkább önállóbb szeretett volna maradni, jobban független. Ennek én nem láttam így a jövőjét, így vége lett. Azóta azt a lakást elvesztette, mert devizaiteles volt, gyereke neki sincs.
Láthatod, hogy a függetlenség mind a két esetben milyen szerepet játszott. Amit ide írok, azok nem véletlenek, nem a Kiskegyed magazinból szedem.
Azt kérdezheted, hogy miért húzódtak ezek éveket. Hát mert én is hülye voltam és türelmes, nem kellett volna. Hiányzott talán az önbizalom is, hogy gyorsan véget vessek és lépjek tovább.
A másik kérdés ez volt:
A sorban álló hölgyeken miből kellett volna látnod, hogy családot szerettek volna?
Nem arról volt szó, hogy sorban álltak, akik nem akartak családot, hanem arról, hogy nem állt sokban senki :)
Mert fontosabb volt a külsőm, a fényképem, meg mit tudom én mi minden még.
Hát ennyi, remélem boldog napotok lesz a válaszokkal.
Hozzáteszem, rólam így is sokkal többet lehet tudni, mint a legtöbbetekről, akik mindig kérdeznek, de magukról sosem írnak.
Ennyit talán a 'keresztkérdésekről'.
|