Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2020-07-16 08:17:25 87935

A harmadik nő, akit felhoztál, az rövidebb volt, nem is tudott igazán kibontakozni, mert egy idő után rájöttem, hogy az a nő csúnyán átver és akkor kiléptem a dologból. Pár hónap volt, talán fél év, nem emlékszem már rá.

Van olyan vélemény, hogy ő egyébként valószínűleg eléggé szeretett, pláne hogy ez a dolog tíz éve volt és még mindig keres engem néha. Általában is azt mondta mindig, meg később is előjött, hogy keményen élte meg a szakítást.

Én ingadozom, mert a szeretetbe nehezen fér bele nekem az az áverés, amit tett.

Gyanítom, hogy kicsit próbálkozott a keresőn, vagy valami kalandszerűt keresett, aztán beestem én, aki köztudomásúlag komolyan kapcsolatnak vagyok csak jó :) De a lényeg, hogy ami egy kis mókánál még elmegy, hogy nem szólunk róla, az már komolyabb dologban nem megy el, csak hónapok után már nem egyszerű ebből visszajönni.

Való igaz, azóta neki már van két gyereke, ő ilyen szempontból tényleg kiegyensúlyoz kicsit.

Ráadásul amiket ír, az alapján szerintem nekem is szült volna. De az együttélést itt nehezebb megítélni, mivelhogy nem volt.

De nagy szerelemként tartom nyilván és ő is. Nekem is keserű csalódás volt ez akkor.

Valószínűleg ő az, aki leginkább látta bennem a férfit. 

 

 

 

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2020-07-16 07:04:08 87928

Nem csak erre gondoltam, kaptál te mindenféle kérdéseket az évek során az ugyanilyen jellegű viták közben, de mindegy, ez a hozzászólásod sokkal többet ért, mint 100 másik, amiben éppen méltatlankodsz, miközben szúrsz ide-oda, hogy aztán halálosan megsértődjél, ha visszaszúrnak, vagy ha egyáltalán hozzád mernek szólni és nem az őszinte csodálat hangján. Mert itt nem kensz egyoldalúan másokra mindent, bár van 1-2 állításod, amibe bele fognak kötni, és nem mindig ok nélkül.:)

 

Mondjuk az utolsó mondatot megspórolhattad volna, mert én például szoktam írni magamról, ha valami kapcsán úgy érzem, hogy van értelme. Nyilván csak olyan mélységig, amennyi még nekem belefér anélkül, hogy az jelentősen csorbítaná a mondanivalómat meg piszkálná a komfortérzetemet, de cserébe ezért legalább nem szoktam sértésnek venni, ha más belekérdez.

 

(írtál amúgy régebben egy olyan nőről is, akihez mintha lett volna közöd, de aztán lett gyereke, csak mástól, de később mintha lájtosan újra elkezdett volna kerülgetni téged. mondjuk lehet, hogy az nem volt hosszú kapcsolat, de azért ha a feleségedhez hozzácsapjuk a nőcit, ketten együtt már valamelyest árnyalják azt a rossz arányt, amit a mostani hozzászólásodban szereplő két nő hozott össze)

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2020-07-16 06:14:42 87927

Az a baj, hogy a keresztkérdésekre sosem válaszolsz.

 

Most megkerestem, mire gondolhatsz, tessék.

 

Engem az érdekelne, ha más sokadszorra felvetődik, hogy mi volt az oka, hogy így is benne maradtál ezekben a több éves, hosszabb kapcsolatokban. 

 

Nem maradtam meg bennük, két olyan hosszú, többéves kapcsolat volt, amiből én léptem ki.

Mindkét esetben az volt az ok, hogy nem lépett tovább a kapcsolat.

 

Az elsőben nem annyira ment az együttélés, sokkal erősebben harcoltak egymással az egóink.

Jóval komolyabban önállóságra törekedett a lány, mint olyan butaságokra pazarolja az életét, mint család.

Nem sokkal a szétmenésünk után elhúzott Londonba, aztán már az sem volt elég és onnan is tovább ment még jobb helyekre.

Ma magyar szemmel nézve szerintem kimondottan tehetős, a legutóbb azt mondta már, hogy valaki jó kis toszkán villát lenne érdemes talán vennie és nem dolgozni tovább. Ma is egyedül él, gyerek nincs.

A yuppie korszakom kapcsolata volt ez, szinte verseny volt kettőnk között, emlékszem, hogy milyen morc volt, mikor én egy jobb állást kaptam akkoriban, mint ő. Azóta bőven lehagyott :)

 

A másik hosszabb kapcsolatom pedig nem szeretett volna hozzám költözni, volt neki egy kisebb lakása és eléggé ahhoz ragaszkodott. Voltak rossz tapasztalatai a múltból, inkább önállóbb szeretett volna maradni, jobban független. Ennek én nem láttam így a jövőjét, így vége lett. Azóta azt a lakást elvesztette, mert devizaiteles volt, gyereke neki sincs.

 

Láthatod, hogy a függetlenség mind a két esetben milyen szerepet játszott. Amit ide írok, azok nem véletlenek, nem a Kiskegyed magazinból szedem.

 

Azt kérdezheted, hogy miért húzódtak ezek éveket. Hát mert én is hülye voltam és türelmes, nem kellett volna. Hiányzott talán az önbizalom is, hogy gyorsan véget vessek és lépjek tovább.

 

A másik kérdés ez volt:

A sorban álló hölgyeken miből kellett volna látnod, hogy családot szerettek volna? 

 

Nem arról volt szó, hogy sorban álltak, akik nem akartak családot, hanem arról, hogy nem állt sokban senki :)

Mert fontosabb volt a külsőm, a fényképem, meg mit tudom én mi minden még. 

 

Hát ennyi, remélem boldog napotok lesz a válaszokkal.

 

Hozzáteszem, rólam így is sokkal többet lehet tudni, mint a legtöbbetekről, akik mindig kérdeznek, de magukról sosem írnak.

Ennyit talán a 'keresztkérdésekről'.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!