Ez egy olyan ügy, ahol megdöbbentően más náció beszéli ugyanazt a nyelvet az ország nyugati részén, mint középen és a keleti végeken. Pedig van ám sorsközösség...
Sanyiék környékén vizesekkel, villanyosokkal mint cégekkel és kisiparosokkal, valamint az önkormányzattal is volt néhány, általában nagyon nehézkesen elintézhetőnek tartott dolgom. Lehet bugyiba nyúlni: elsőre, másodjára, de harmadjára is rendesek, készségesek és rugalmasak voltak, és amikor összefutottunk egyik-másikukkal az utcán, megismertek(!), megkérdezték, hogy sikerült-e minden(!). És sikerült, nem is akárhogyan: egy napra összehoztunk dolgokat, amikre felénk általában a teljes szabi rá szokott menni - kenés nélkül! Vagy a boltban egy helyitől kérdeztünk valamit, aki még harmadnapon is visszakérdezett, hogy mire mentünk a tanácsával...
Aztán rájöttem, hogy csak az általam megszokott, már-már sztenderdnek hitt szolgálati és szolgáltatói stílus mérhetetlen bunkóságához képest tűnt annyira rendesnek az, ami tulajdonképpen csak normális, semmi több. Nyilván ott sincs mindenkor és mindenki feje fölött glória, de nem kell folyton a hátad mögé nézni, ki akar onnan hasbaszúrni vagy megszívatni... Aki nem tapasztalt még ilyesmit, annak ez csak mese, hab nélkül.
Úgy hogy én fenntartás nélkül elhiszem, amit Sanyi jelentett a szervizesről. És hát az is valóság, amiről te írsz: már ezen a környéken is -fővárosi agglomeráció- ha nem is csókosnak, de legalább ismerősnek kell lenni ahhoz, hogy ne b@sszanak át folyton valamivel. Viszont nem lehetsz mindenkinek haverja vagy jó ismerőse... |