Keresés

Részletes keresés

hb2 Creative Commons License 1999-07-13 19:06:31 116
Ez a nyüszítés zene a füleimnek! :)
szalonna Creative Commons License 1999-07-12 11:32:58 40
Kedves Avar. Elolvastam a cikket megegyszer, hatha elsore kihagytam valamit. A cikk a problema megertesehez nem visz kozelebb, uj tenyt nem tartalmaz. A felvazolt jellemrajz tetszetos, de a valosaghoz nem biztos, hogy sok koze van. Ez egy tipikus publicisztika, ami [mint szerintem minden publicisztika] csoportosszetarto eszmek artikulalasara hivatott. Milyen csoportot tart ossze? Azokat a muvelt ertelmisegieket, akik el tudjak olvasni a cikket, es akik regota nagy gonddal gyujtik a szellemi municiot, az indokokat OV gyuloletere. Ez a folyamat regota tart, es ehhez a karenekhez csatlakozott Lengyel uj hangja. Erre a kesoi csatlakozasra gondolva irtam lejjebb, hogy "Lengyel Laszlo keson futott...". Hogy miert csak most? Nem tudom. Lehet, hogy hosszan kivart, hivjak-e szakertonek. De ezt nem gonolom komolyan. Lehet, hogy egyszeruen arrol van szo, abban a szellemi kozegben, ahol o mozog, hitet kell tenni a falka mellett. Hasonlata a Dzsungel Konyvebol valo, de szerintem nem ez az igazi metafora. Otthon megnezem, es beirom, ha megtalalom, es ha lesz idom.

Udv

szalonna

medve Creative Commons License 1999-07-12 11:23:33 38
Lengyel Lászlóval egy nagy bajom van. Míg Antall segbe nem rúgta, addig jókat írt róla. Később csak rosszakat. Míg Horn Gyula tanácsadó testületének tagja volt, addig jókat írt róluk. Majd később, amikor kitatték, akkor más kevésbé. A választások előtt megjósolta az MSZP-SZDSZ győzelmét. Tévedett. Aztán várt. Aztán Orbán nem hívta és róla is rosszakat ír vagy mond, különösen ha egyedül szerepel (azokban a TV műsorokban, ahol mások is jelen vannak, visszafogodtabb, mert válaszolhatnak neki). Szóval Lengyel László számomra nem hiteles. A baloldali politológusok között számomra hitelelsebb Ágh Attila, az legalább végig következetes volt elveiben.
Snufkin Creative Commons License 1999-07-12 08:28:30 31
Kosz Avar!

Orulok, hogy belinkelted a cikket, maskulonbem nem talaltam volna ra es (igy utolag) nagyon sajnalnam.
Mindig gondot okozott megertenem OVI "jellemfejlodeset" de ez a cikk nehany erdekes szempontot adott.

virge3d Creative Commons License 1999-07-11 16:34:11 20
Nem is rossz cikk.
Tappancs Creative Commons License 1999-07-11 13:19:21 15
Egy szakértőt a jóslatai beválási százalékával is lehet értékelni. LL a Világgazdaság évkönyvében fél évvel a '98-as választások előtt azt írta, hogy az (akkori) kormányzókoalíció már meg is nyerte a választásokat. Igaz később azt is megírta, hogy vesztettek és tévedett.
hula Creative Commons License 1999-07-10 22:26:31 1
Kedves Avar!
Fogalmam nincs, mi a bajod a cikkel.
Ságvári 32 E. Creative Commons License 1999-07-10 21:03:30 0
Ez melyik újság? Csak nem a Népszabóság?
Tényleg, Lengyel milyen erkölcsi megfontolásból volt annak idelyén MSZMP tag ?
A hozzászólás:
Avar Creative Commons License 1999-07-10 20:54:06 -
Nem csak TGM tud marhaságot írni.

57. évfolyam, 159. Szám 1999. július 10., szombat

Tigris az égben
"Én és ti"

"A történelmet a győztesek írják. A legendákat a nép kelti. Az írók fantáziálnak. Bizonyos csak a halál."
Danilo Kis: Dicsőség a hazáért halni

Ismerik ugye a Rendszerváltók Szoborparkját. Ott áll a Rendszer, a Kommunizmus Parkja mellett. Emebben Lenin így és úgy, Osztapenko és Steinmetz kapitány zászlókkal integetve, Kun Béla utcaköveken és forradalmár matróz. Abban pedig Antall József, feje felett hatalmas sassal, Für Lajos egy hatalmas fenekű lovon, Csurka István mellszobra Rodin Balzacjának mintájára. Arrébb Pozsgay Imre, Deák módjára összenőve a székkel, Horn Gyula, behúzott nyakkal, meggörnyedve gyűrött fémzakójának súlya alatt. Kis János zöldesre színeződött sárgarézben, vaksi szemüvegben Varga Imre modorában, mellette Tölgyessy Péter ijesztget, bagolyként, széttárt szárnykezekkel magyarázva.

Itt mindenki láthatja az Orbán Viktorról készült alkotásokat. Az egyik hatalmas ál-Petőfi fából faragva, Szervátiusz Tibor stílusában, feje felett oltárt mímelő faácsolat, rajta kicsiny fémharangokkal. A fölirat fölvésve: 1989-1998. Az alcsútdobozi szobrot is ideszállították, az öltönyös komoly fiatalember bronzszobra ma már szürkén hat. De a komoly érdeklődőknek ajánlom, menjenek be az üvegezett épületbe. Ott megtekinthetik ifjú művészünk érdekes alkotását: "89 narancsos Fanta-doboz Orbán Viktor magyar politikus képeivel egy bevásárlóközpont polcán" címűt. 24 kép szakállas és kopasz, 33 kép nagy hajú és borotvált profilból, 32 jól fésült és szembenéző. Warhol megtette hatását.

Mindent magának köszönhet

Orbán Viktornak 1998-tól áll otthon egy szobra. Ahhoz méri magát. Összeállt a képe a világról és önmagáról. Nem szilánkokból, nem darabkákból áll, hanem egységes és kitöltött egész énje és világa. A világot nagy, felnőtt erők elkészítették, maguknak kisajátították. Minden az övék, csak annyid van, amennyit magadnak egyedül, magadra számítva megszerezhetsz. A világ érdekcsoportok foglya. Közülük kell kitörnöd, magadat és bezárt társaidat kiszabadítanod.

Mi sem jellemzőbb, mint az a története, amit számtalanszor elmond: "Ezek úgy képzelik a játékot, hogy csak ők mehetnek ki a pályára, csak ők játszhatnak. Engem, minket bezártak az öltözőbe, és nem akarnak kiengedni. Még nézni se hagyják, nem hogy játszani engednének. Nem csinálok mást egész életemben, mint verem az ajtót, »engedjetek ki«. Követeltem, legalább a nézőtérig engedjenek, legalább a pályát láthassam. De csak szórakoztak rajtam, ahogy dühöngök a büdös szertárban az ócska tornacipők között. Nem hitték, hogy egyszer kijutok. Megtettem. Most aztán megtanulják, hogy milyen ott benn - ordíthatnak torkuk szakadtából, nem érdekel."

A büdös szertár a kádárista rend. Az a rend, ahol megszabottak az utak, a lehetőségek. A szertár fölött, szerinte, megszületett a pályák tulajdonosainak nagy megállapodása. A két nagyhatalom világméretű megállapodást kötött a hetvenes évek közepétől a békés átmenetről. Meg van győződve róla, hogy titkos forgatókönyvet fogadott el a két internacionális és globális erő, a gyengülő szovjet és az erősödő amerikai. Ennek a forgatókönyvnek magyar változata a Nyugatot képviselő SZDSZ és a Keletről táplálkozó MSZP paktuma. Az MSZP nem is párt, hanem maga a kádárista, mindent behálózó érdekrendszer. Az SZDSZ-é a média. Mindent birtokolnak. Mindent lepacsiztak. Mindenki az övék: megvették, elkábították, megfenyegették, kiszorították, akik nem hozzájuk hasonlóan gondolkodtak, tettek. Minden sínen volt az ő konszolidációjuk számára. Magánérdekeket és magánigazságaikat követték. "Egyedül velem nem számoltak. Keresztülhúztam a számításukat. A történelem megtalált engem, és én karon ragadtam a történelmet." Nevet. Kikacsint ránk.

Igen, 1989. június 16-án kiengedték a szertárból, és elmondhatta nagy beszédét a Hősök terén. Vitathatatlanul kockáztatott. Bátor és elszánt volt. Legalább annyira, mint azok, akik kitalálták, hogy szót kaphasson, s engedték, hogy elmondja beszédét. Bizony merészek voltak azok a liberálisok, akik vállalták érte a felelősséget, akik ha nem értettek is egyet vele, de tekintélyükkel és súlyukkal védték. Ma visszatekintve úgy látja, hogy ekkor felrúgta a reformkommunista-liberális, szovjet-amerikai titkos megállapodást, amely Nagy Imre koporsójánál akart békés kiegyezést, a múlt békés eltemetését. "Nincs kiegyezés, nem lehetséges a múlt megbocsátása" - sugallta volna a beszéd, megdöntve ezzel a rendszert. Lehetett volna így is az üdvtörténet szerint.

A mítosz, nevezetesen hogy huszonöt évesen a Hősök terén elsőként kiáltotta ki a szabadságot és a függetlenséget Nagy Imre temetésén, olyan hitet ad, mint Napóleon áttörése a Lodi hídon. Az is emlékezhet rá, aki ott volt, az is, aki nem, az is éljenezheti, akinek akkor is tetszett, de az is, akinek idegen volt és félelmetes. Mindenképpen övé Petőfi szerepe, amit megfejelt a győztes tábornokéval.

Önmagát 90-esként különbözteti meg a 89-esektől. Az utóbbiak - reformkommunisták, népiek, liberálisok - békés átmenetben és átmentő folyamatosságban gondolkodtak, megkötötték a politikai kompromisszumokat, jóváhagyták a spontán privatizációt, lehetetlenítették az átvilágítást, és érintetlenül átmentették a médiát. Ellenben a "kilencvenesek", a "márciusi ifjak" szabad választásokat követeltek és teljes függetlenséget. Elítélték a vagyonátmentő privatizációt, elvárták az átvilágítást, s egyensúlyt kívántak a sajtóban.

Énjének legfőbb vágya, hogy bizonyítsa, mindent magának köszönhet. Politikai árvagyerek. Immár nem is elvált szülők gyermeke. Senki nem nevelte, iskolázta, magától tanult. Ha mégis szóba jönne a liberális nevelőanya, az SZDSZ, akkor csak az elhagyás, az árulás stigmáival. A szabaddemokraták gyűlölete, korai korszaka vak szeretetének elfojtása személyiségének összeabroncsozója. Nem egyszerűen féltékeny volt a sikereimre, de el is akart gáncsolni a kilencvenes választások óta. Miféle nevelő és szerető anya, aki koncul dob a sajtóbeli kutyáinak 1993-ban a székházügyben? Ugyan miféle anya az ilyen, ki mindenkivel, de leginkább az ősellenséggel összefekszik?

A bűntudatgerjesztés technikáját - tetszik, nem tetszik - az SZDSZ-től tanulta, és most rajta alkalmazza. Közösségi befogadást várt tőlük, helyette az intézmény, a hatalom közösségét kapta nevelőitől. Könyörtelenül megfizet elárult titkaiért, kiközösítéséért, azért, hogy közel engedte magához őket. "Üveg, méghozzá formálható üveg voltam a kezükben. Átláthattak rajtam, ihattak belőlem. Becsaptak, megpróbáltak összetörni - jaj nekik." Az elfojtás saját tilalomszegő magatartásának is szól. A hazafiatlan radikálisból alighanem őszintén lesz konzervatív hazafi. A narancsos, szabadon röhögő, hol nagy hajú, hol kopasz, hol szakállas, hol borotvált polgárpukkasztó, tabudöntő Orbán Viktorért őszintén vezekel a polgári tisztességet, a családot, a zakót és a nyakkendőt magára öltő Orbán Viktor. Megtagadta korábbi testét. Hasonlítsák össze a világra vágó, szabadon villogó, huszonöt éves sólyomtekintetet a mai hamuszürke, mérlegelő, senkit be nem engedő tekintettel.

Ne számíts senkire. Barátaid nincsenek. Az ésszerű és célszerű világot neked kell megteremtened. Csak számolj erőviszonyokkal, súlyokkal és ellensúlyokkal. A politika, ezen belül a magyar politika, dzsungel. Az erősebb túlél. Övé a zsákmány. Övé az erdő jobbik része. A gyengébb kushadjon. Örüljön, hogy még nem ették meg reggelire. A tigris erősre és áldozatra, éles fogra és élő, reszkető húsra osztja a világot. Zsákmányolóra és zsákmányra. Nincs szüksége falkára. Ha elejtette a vadat és jóllakott, kegyesen odaengedi a sakáljait és hiénáit. Nem "mi" és "ők", hanem "én" és "ők". A többi pártnak, a többi politikusnak van "mi"-tudata: mi, kisgazdák, mi, baloldaliak, mi, liberálisok. A Fidesznek Orbán Viktora van. Nélküle nincs Fidesz, miként a bonapartizmushoz is "én, Bonaparte" kell. Ellenfelei se a Fideszre, hanem Orbán Viktorra vadásznak.

A Hobbes által leírt, végtelen expanzióra törő emberi természet olyan javakra tör, amelyek vagy megoszthatatlanok, mint a hatalom, vagy megosztva csökken az értékük, miként a gazdagságé. Nincs végcél, végső jó - nem a hatalmat, hanem a hatalom halmozását, nem a gazdagságot, hanem az állandó gazdagodást akarjuk. A mindenkinek mindenhez joga van, a magánérdekek világa a kordában tartó közhatalommal fegyelmezhető. A közhatalom pedig az enyém. A közjó, a köz igazsága ennélfogva én vagyok. A bűvös kör létrejött.

Útban a félelnöki rendszer felé

A miniszterelnök úr elnöki, kormányzói kormányzást szeretne. Nem újdonság ez a mi király nélküli királyságunkban. Már Antall József is erre vágyott. A kormányzó úr őfőméltósága kívül áll a pártcsatározásokon. A kormányzót megsérteni egyenlő az alkotmánysértéssel. Orbán Viktor a választások megnyerése és a gyors kormányalakítás után azon igyekszik, hogy önmagát "felemelje" a kormány fölé. Mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy nem egy párt, hanem a nemzet hivatott vezetője. Lehetőség szerint nem mutatkozik pártvezetőként. Nem jár saját frakciójának üléseire - elfoglalják a kormányzás gondjai. A nemzet vezetőjeként nem hajlandó találkozni se az ellenzéki frakciók vezetőivel, se a főpolgármesterrel. "Nem vagyok egy szinten velük."

Tudatosan kivonja magát a parlamenti ellenőrzés alól, amennyiben egyáltalán nem vesz részt a parlamenti csatákban. Aháromhetes ülésezést azért támogatja, hogy ne kényszerüljön válaszokra az ellenzék kihívásai nyomán. "Tudjátok, hol állna a népszerűségem, ha állandóan ki lennék téve az ellenzéki felelősségre vonásoknak. Láttam, hogy milyen megpróbáltatás ez Tony Blairnek az alsóházban. Velem nem fognak szórakozni, engem nem fognak odacitálni. Bőven elég egy évben háromszor odamenni."

Legyen megtisztelve, sőt meglepve, akit fogad. Egyáltalán nem természetes, hogy valakivel találkozom, ellenkezőleg, rendkívüli és kivételes alkalom. Könyörögjön, alkudozzon, folyamodjon hónapokig, aki akar valamit. Egy ilyen veszszőfutás után már maga a találkozás ténye, a miniszterelnök látása is elég a kielégüléshez - mindegy, mit mond.

A kormány szerkezetét is aszerint alakította, hogy politikai helyettese (Kövér László) és társadalmi-közigazgatási helyettese (Stumpf István) - tehermentesítsék. Nem sikerült. Minden végső döntés helyett valamennyi döntés őelé kerül. Ez fárasztja és untatja. A mindenhatóság élvezetes, de fárasztó dolog. De azért mindenkit ő választ és nevez ki, vált le.

"Mikor más országokban mindenütt annyi tehetséget törekedtek összegyűjteni, amennyit csak lehetett, nálunk erre semmi súlyt nem helyeztek, és egy ember abszolút akarata kormányzott bennünket... Akármilyen kérdésben, amely bármilyen fontossággal bír, most nem hallunk mást, mint hogy a miniszterelnök úr fog dönteni, tőle függ, nélküle nem lehet feleletet kapni, mindent rátolnak, akár politikai, akár adminisztracionális téren" - panaszkodik Andrássy Gyula 1917 elején Tisza Istvánra.

Kizárólag kinyilatkoztat. Senki se kérdezhet vissza, nem vitatkozhat vele. A televíziós társaságok rimánkodnak titkárnőinek és titkárainak, hogy csak néhány percre tisztelje meg őket. Nagy ritkán kegyeskedik leereszkedni hozzájuk - ugyan ki merne merészen, szabad szájúan, keményen kérdezni tőle. Akkor megsértődik. Többé nem jön el, sőt valamennyi emberét is letiltja. Így azután bátran és férfiasan megkérdezik: "Hogy tetszik lenni, miniszterelnök úr? Remélem, nem volt bántó a kérdésem." Mástól érdemi dolgot nem lehet megtudni, fontos dologban más nem tárgyalhat. Elnöki látogatásokat tesz: én és a nép, én és az árvíz, én és a tőzsde, én és a hősi halottak, én és szülőföldem, én és én. Azt üzenem népemnek, a piacnak, a halottaknak, szülőhazámnak, a világnak, hogy döntöttem, s időben tudomásukra is hozom döntésemet. Voltam, vagyok, leszek.

Kiegyezés vagy támadás

Hatalmas a dinamikája, óriási a támadó kedve. Lendületben van. Nem köthet kompromisszumot. Minden egyezkedés, minden alkudozás a kitartás hiányát, a szakmai hozzá nem értés beismerését, nemzeti és nemzedéki büszkeség sérelmét jelentené. Mindent és mindenkit alárendelt a végső győzelemnek, ami a hatalom megtartását és bővítését hozza.

Remekül alkalmazta a zsákolás technikáját. Áttört a vonalakon, bekerítette ellenfelét, és a zsákban együtt ültek kommunisták és kádáristák, akikre ráírta: régi, rossz, kidobandó zsák. A másik zsákban SZDSZ-es liberálisok, hazafiatlanok, kozmopoliták üldögélnek, átkötve szalaggal, rajta felirat: hatalomvágyók, hazaárulók. A kommunistázással megnyerte magának a liberálisok egy részét is. A liberálisozással elnyerte a nemzetiszocialista szavazókat is.

A támadás, a roham, az ütközés az életeleme. Hogyan mondhatna le róla? Maga kívánja megválasztani a támadás időpontját és helyét. Úgy véli, hogy a hatalmas túlerővel szemben kizárólag a roham segíthet.

Nem számít, hogy mennyit nyer a győzelemért, érdektelen, hogy emberei, kegyencei mit markolnak föl - tehetséges és győztes. Dehogy akar kétpólusú politikai rendszert. Kizárólagosságra tör. Egyszer s mindenkorra akarja a hatalmat. Nem azt tervezi, hogy most kipróbál valamit, majd negyvenöt évesen újra mást. Ellenkezőleg. Az elkövetkező korszaknak hozzá kell tapadnia. A rendszerváltásnak vége, a rendszer én vagyok.

Mitől tetszik sokaknak ez az új rendszer? Orbán Viktor véghezvitte a magyarországi tökéletes individualizálást. A kádárista fogyasztói kicsiny álközösségek után három lehetősége volt a rendszerváltásnak. Vagy valódi - szakmai, helyi, civil - közösségeket teremt, vagy újabb álközösségeket. Antall József a lehetetlenre vállalkozott, amikor úgynevezett nemzeti közösséget akart létrehozni. Horn Gyula már tudta, hogy a klientúrákon, a félmaffiákon keresztül lehet ezt a társadalmat vezérelni. Orbán Viktor a harmadik út mellett döntött. Miközben saját klienseivel megtöltötte az ellenfél állásait, meghirdette a teljes individualizációt. Kizárólag az számít, amit magad elérsz. Csak te vagy, senki más.

Éppen most találja ki a legújabb életdicsekvéseket. A kádári férfiak életük alkonyán azzal dicsekedtek, hogy megteremtették maguknak és családjuknak a jólétet. Azzal dicsekedtek, hogy meghúzták magukat, de kisemberekként hangyaszorgalommal dolgoztak. Az új korszak ifjúi azzal dicsekszenek, hogy már életük kezdetén mindent elértek vagy mindent elérhetnek. Dicsekvésük potenciadicsekvés: mindenre képes vagyok, bárkit magamévá teszek. A helyzet kihasználása számít. "Élni tudtam az alkalommal", "megfelelő ember vagyok a megfelelő helyen", "ismeretlenül is a csúcsra jutottam".

Ebben az életdicsekvésben nincs helye türelemnek és alázatnak. Alapja az agresszió és a könyörtelenség: "Én mertem dönteni, amikor az idősebbek tétováztak, én kirúgtam könyörtelenül őket, amikor a többiek lágyaknak és puhakezűeknek bizonyultak." "Én tudok, én merek, én teszek", ezek az ifjú tigrisek dicsekvő szavai. Nem igazán jó manapság öregnek, betegnek, nőnek, kisebbséginek, megértőnek és lágyszívűnek lenni.

Sajnos Orbán Viktor inkább Bonaparte Lajos, mintsem Napóleon. Kora se az első, hanem a harmadik császárságé. Nem harcmezőn győz, hanem alárendelt intézmények felett. Természetesen igaza van Tölgyessy Péternek, hogy ez a nomádokhódítása. Zsákmányolás igen, építés nem. A rohamokkal Magyarország európai helyzetét kellett volna megerősítenie. A legtöbb, amit elmondhatunk róla, hogy talán nem gyengítette meg. A belpolitikai támadások nem javították se a társadalom, se a gazdaság állapotát. A társadalmi béke csak annyiban maradhatott fenn, hogy jó gazdasági helyzetet örökölt, a társadalom végre többletjövedelmeket oszthatott el. A könyörtelen belháborút eltakarta, hogy ismét lehetett fogyasztani. Megint lélegzetet vehetett a sápadt középosztály. Népszerű, mert nem kellett rá figyelni. De mi lesz, ha a politikai csatározásokon túl valódi társadalmi és gazdasági feszültségek is megjelennek?

Kiválóan kelt feszültséget a semmiből. De vajon tud-e feszültséget csillapítani? Könnyű addig Budapest ellen háborút viselni, amíg Debrecen és Kaposvár abban reménykedik, hogy ők kapják a fejlesztési pénzeket, nekik épülnek hidak, hozzájuk települ tőke, az ő kórházaik és iskoláik fejlődnek, szépülnek. Mi lesz, ha ráébrednek, hogy nincs út és tőke, leépül a kórház, és bezár az iskola - csak a miniszterelnöki ígéret marad? Mi történik, ha valódi feszültségek lesznek az államháztartásban?

Ha lett volna társadalmi és gazdasági programja, megvalósíthatta volna. Helyette betelepült és foglalt. Ha lenne szélesebb horizontja, akkor belefoghatna Magyarország európai képének kialakításába, egy kelet-európai stratégia megfogalmazásába, az ezredforduló tartós intézményeinek felépítésébe. Nincs tágas látképe, s mindez nem érdekli. Az ország nem több számára választási térképnél. Ha öntudatossága nagyvonalúsággal, magabiztossága érdeklődéssel párosulna, akkor maga köré gyűjthette volna az ország változásokat akaró szellemeit. Helyette kisstílűséget, bosszúvágyat, öntömjénező parlagiasságot mutatott. Ha lenne még benne a korábbi nevetős "Énke", aki távolságot tart a lakájaitól fényesített "Én"-jétől, akkor ő szórakozna magán, és nem mi rajta.

Erővel megdönthetetlen. Ésszel megfoghatatlan. Becsülettel eltántoríthatatlan. Csak az irónia, a nagyvonalúság és a nevetés. Milyen jól kigúnyolná az 1991-es Orbán Viktor az 1999-est!

Kipling könyvéből tudjuk, hogy a tigris legyőzése előtt hogyan gúnyolta a pucér kisfiú a bivaly hátáról a mindenkinél erősebb vadat.

A kisfiú már megszületett, és a tűz ott ég az első faluban.

Lengyel László

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!