"Ez a felkelés a leghosszabb volt a térség történetében és az utolsó, amelyről elmondható, hogy vallástól és nemzetiségtől függetlenül az ország lakosságának nagy többsége támogatta. A motorja a magyarság volt, ezen belül is első sorban a kisnemesek és a hajdúk, a bujdosó szegénylegények, de támogatták a felvidéki városok polgársága, a jobbágyok, s idővel a főurak jelentős része is (bár jó részük érdekből). Az alföldi és felvidéki reformátusok mellett sok katolikus is beállt a híres Cum Deo Pro Patria et Libertate feliratos zászló alá, no meg evangélikusok, ortodoxok is! Nemzetiségi szempontból pedig a magyarok jelentős része, a ruszinok (gyakran nevezték Rákóczi leghűségesebb népének) és felvidéki szlovákok, zipser szászok, sőt románok is jelentős számban, főleg Máramarosban. Van olyan híres ortodox templom ahol ma is becses kincsként őrzik a kuruc zászlót, igaz a hívek már nem tudják, hogy mit is jelképezett egykoron...
Horvát-Szlavónország a császár hűségén maradt mindvégig. Hiába volt Rákóczi részben horvát (Zrínyi), s buzgó katolikus, de nem tudott nekik többet ígérni, mint amivel rendelkeztek (belső autonómia), ezért a Dráván túli terület gyakorlatilag kimaradt a kuruc háborúból egy betörést leszámítva., Így a szabadságharc Magyarországon és Erdélyben zajlott.
S kik voltak az ország lakói közül a másik oldalon, a labancok? Amiről ritkán beszélünk, de részben magyarok, németek (Buda és környéke, mai Burgenland, Pozsony környéke, Erdély), szerbek és a bunyevácok teljes egészében, részben románok - s ehhez jött még a Habsburg haderő zsoldosai.
A kuruc seregben is szolgált összességében több ezer lengyel és német zsoldos, egy időben voltak svédek és tatárok is, s a Napkirály támogatásaként mindegy 30 jól képzett francia tiszt (főleg tüzérek és erősítési hadmérnökök, valamint zsoldoskatonák."
Ez jól összefoglalja mindazt, amiről itt írtál a nemzeti sokszínűségről. |
