Keresés

Utaltam is rá, hogy pl. a tiszántúli ezredeknél közel hasonló magyar többségű ezredet is találnánk, de érzékeltetni akartam azt, hogy a Rákóczi szabadságharc magyar nemzeti felkelés lett volna. Helyesen: magyar vezetésű felkelés a királyság jogainak a visszaszerzéséért, s modernizálásáért.

Egyébként vélelmezhetően volt olyan időszak, amikor a kuruc haderőben többségben voltak a más nemzetiségűek, ez pedig a szabadságharc eleje, mikor bejön Rákóczi az országba és tartott a tiszaújlaki győzelmet követő időszakig. Először is Rákóczival a határon döntően lengyel zsoldosok léptek át, a határtérségben a közeli Rákóczi birtokok, döntően ruszin parasztjai csatlakoztak, illetve a tiszavidékről érkező magyarok. Ez csak a Tiszán átkelést követő kirajzáskor változott meg a magyarok javára.

A végstádiumban is magas lehetett a nemzetiségek aránya, mivel az ország más részéről származó katonák jó része "elpárolgott" a visszavonulás során, Felső-Zemplén, Máramaros lakosságának meg döntő többsége ruszin volt, kisebb részt szlovák, magyar, román. Szabolcs, Szatmár (szórványban román), Ugocsa magyar (és ruszin). aminek a sereg összetételében is meg kellett látszódnia (újoncozás, Rákóczi hűség a birtokok miatt).

Ez erősen szubjektíve kiragadott példának tűnik, már az ezred neve sem magyar.

Persze aláírom, hogy sok nemzetiségi volt a kuruc seregekben, de azt azért nem merném állítani, hogy összességében kisebbségben lettek volna a magyarok.

Vallási témakörhöz:

lehet, hogy az előző fél évszázad protestánsellenes üldöztetései, kirohanásai is szerepet játszottak a szabadságharc kirobbanásában, de nem az volt a fő mozgatóerő.

Tibb megközelítését látom a valóságot legjobban megközelítőnek:

nemesi felkelés az uralkodói abszolutizmus ellen, amelyben részben - és ideig, óráig - sikerült maguk mellé állítani a nem nemesi társadalmi rétegeket is.