Keresés

Nem akarom megbántani a mérnököket, de azért van különbség köztük.

Személyes ismerősöm elektroműszerész, fia egyetemet végzett  villamosmérnök.

Beszélgetésünk során elmondja (panaszolja?), hogy fiát próbálta segíteni, tanítani. Mondta neki gyere a műhelybe, nézd meg hogy néz ki egy kondi, hogy kell beforrasztani, mutat tervezési hibát

masinákon, stb.

Szóval egy elutasító, lekezelő választ kapott, hogy ő nem fogja összepiszkolni a kezét, ő mérnök, ő tervez.  A többi a melós gondja.  

A középiskolában sokkal inkább gyakorlatias volt az oktatásom, mint a fősulin. Ez viszont személyes tapasztalat. Pedig a szakközépbe fele annyit se voltunk gyakorlaton mint a szakmunkások.

Mindkettő részt ( elmélet és gyakorlat)  fontosnak tartom. A kettő kiegészíti (ené) egymást.

Ja, és úgy hozta ki a haver a használatit, hogy fél év után, még nem olvasta el. Fűrészből is már 7 volt/van, meg egy csomó egyéb benzines gép, de azért még nem fogtam úgy hozzá a beüzemelésükhöz, hogy ne olvastam volna el, pedig előre tudtam, hogy a 99%-a nem lesz újdonság. Egy teljesen kezdő akkor hogy bírhat ilyen önbizalommal? Nem értem...

Azért feltűnő, hogy itt a fórumon is, legtöbbünk óvja, majdhogynem babusgatja a gépeit. Persze azért emellett megvan az igénybevétel is.

Míg máskor, más embereknél olyan állapotokat látok, hogy nem tudom, sírjak, vagy hányjak! Múltkor egy nagyon kedves barátom panaszkodott, hogy nem tudja rendesen megfeszíteni a láncot. Utólag kiderült, olyan retek volt a láncfék dekni alatt, hogy ez akadályozta a műveletet. A gyalufogak hegyes részei gömbölyűre koptak, erre a faterja csontra leszedte flex-szel a mélységhatárolókat, hogy attól jobb lesz. És az ilyenek után szokott jönni az anyázás, hogy milyen szarok ezek a fűrészek! 

Én, mint szimpla tanítóbácsi csak néztem tátott szájjal, úgy, hogy apuka pl mérnök. Mindegy...

Látszik vigyázott, szeretett gép! :)