A villanymotoros írógép gyorsabb írást tett lehetővé tanult titkárnőknek. Én autodidakta gépelő vagyok. Mint programozó gyorsabban lyukasztottam papír szalagjaimat, kártyáimat, mint ha leadtam volna. Ezzel együtt valakinek segítettem 77-ben diploma munkát készíteni, amihez sima talán Erika kis táskagépet szereztem a munkahelyemről. Ott jobbára Optimák, elektromos Optimák voltak, de már kifutó termék volt.
Az IBM gömbfejesehez, nem ismerem összes változatát, de a jobbak már a hetvenes évben egy A/4 es lapot képesek voltak a memóriában tartani, ott javítani, és a lapot újra kinyomtatni. Magyarul nem kellett javítani, csak ez a stencilhez nem volt jó.
A második diplomát már számítógéppel írattuk az egyik kollégámnak, és DZM 180 lengyel gyártású mátrix nyomtatóval készítettük. Ez már maszek munka eredményeként ismerte a magyar ékezeteket is. Egyik üzleti baklövésem volt, hogy a külkereskedőnknek Nem mutattam elegendő lelkesedést, és nem mi lettünk Japán Epson helyett a mátrix nyomtató úttörői. Még prototípushoz se jutottunk el, mint a BRG-s floppy fejlesztő Jánosi Marcell. (Volt alkalmam kipróbálni.)
Rajzolni egy csodálatos gépen rajzoltunk. Mindenféle tollas volt, és 11 m szer 0,96 m es volt a legnagyobb rajz. Számítógépes tervezésre, és dokumentálásra használtuk. A 80-as évek második felében meg már volt PC-s kártyatervező program, illetve voltak szines mátrix nyomtatók.
Még emlékszem PC-s időkből olyan extra perifériákra, mint villanyírógép klaviatúrájára helyezhető doboz a pc-ből küldött jelekből nyomkodta a billentyűket. Vagy olyan telefon modem, ami hangszórót, és mikrofont tartalmazott, és a telefonkagylóra kellett tenni. És ezzel akár egy telefonfülkéből is lehetett a hordozható gép ősökkel más számítógépekkel kommunikálni. |
