Keresés

A stencil nekem is munkával jött, mikor Stockholmban a műegyetemen működtem.

Apámnak volt egy táskagépe, már nem tudom milyen márka, ami kb. velem egyidős volt ha nem még egy pár évvel idősebb. Halála után elajándékoztam az élettársának, aki panaszkodott, hogy a hasonló sajátjával valami baj volt és már nem tudja megjavíttatni. Nekem nem kellett, mert mechanikus géppel soha nem írtam, mindjárt elektromossal kezdtem, Stockholmban.

Tudom aki gyűjtő szenvedélyes az mindent gyűjt, de amugy nem sok értelmét látom egy ilyen öreg gépnek. Szerencsére annyit költöztem, hogy soha nem lehetett tartósan megtartani semmilyen számomra használhatatlan dolgot, pedig néha jó lett volna.

Írógép tekintetében én is szeretnék hozzájutni egy régi, lehetőleg működőképes Mercedes írógéphez. Még katona koromban a főnököm, egy egészen értelmes főtörzsőrmester, egy ház lomtalanítása során hozzájutott egy ilyenhez, és engem kért meg, hogy pofozzam működő állapotúra. Hát, néhány pókcsalád kiköltöztetése, a gép szétszerelése, újraolajozása és összerakása után olyan finoman működött, mint egy Schaffhausen-óra.

Dr. Del Medico Imrét ugyan nem volt szerencsém ismerni személyesen, de a fiával, Mihállyal munkakapcsolatban voltunk úgy 8-10 évvel ezelőtt. Ő akkor szintén szakoktatóként (is) tevékenykedett, így együtt oktattunk autóbuszvezetőket a szakma rejtelmeire. Azonkívül gyerekeknek , közlekedésbiztonsági táborokat is szervezett nyaranként; ezt a "szokását" a mai napig megtartotta. Szóba került akkoriban, hogy összehoz az "öregével", mint zuglói lokálpatriótával - azonban időhiány miatt ez sajnos már nem valósulhatott meg...

A stencil az céges sokszorosítási technika volt, azt nem használtam, írógép viszont csaknem minden értelmiséginek volt az otthonában. Én mostanában kb. 30-at be is gyüjtöttem belőlük. Persze a többsége értéktelen NDK gyártmány. Majd gondjuk lesz velük az örököseimnek, hogy hová dobják őket.

Itt pár éve már megemlítettem, hogy az akkor 90 éves Del Medico Imre a róla szóló újságcikkben panaszkodott, hogy sajnos nem kap indigót, mert a sajtónak küldött leveleiből másolatot készített (amit mind a Budapest Főváros Levéltárnak ajándékozott). Akkor a telefonkönyvben megtalált számon felhívtam, hogy szívesen viszek neki sokat eredeti csomagban. Kért még vékony átütő papírt, de szerencsére abból is (és írógépszalagból) tudtam vinni neki a zuglói lakásába. Mondtam, hogy az 10 évre bizonyára elég lesz és majd akkor újraviszek, de sajnos arra már nem kerülhet sor, mert decemberben 96 évesen elhunyt.

Így van! Azért az igazi öröm a stencil javítása volt, rózsaszin lakkal.:-)   Ismerted?