Keresés

Igen. Közel U alakban meghajlítva egész jól lehetett a bőrpauszt hámozni vele.

Igen de ez a korszakom későbbi :)
Nekem segítség volt, hogy kislánykoromban jól begyakoroltam a ruhabontást pengével (ugye rendszeresen új formába öntötte anyám a régebbi, v. kinőtt ruhákat, ezért gyakran kellett pengével bontani).

A márkákra nem emlékszem, az otthoni használt készletből szereztem be a pengéket. És igen, a dipát jól lehetett rétegesen metszeni, meg a félbetört pengével vakarni a pauszt, bár ezt az egésszel is jól lehetett művelni. Mondjuk a bőrpausz sokkal jobban bírta a vakarást. Meg jól lehetett vele karcolni, ha pl. dipából hajtogattam valamit, szép éles, tiszta hajtásvonalat lehetett csinálni. Sniccer (schnitzer) akkor még nem volt a látókörömben.
Hát néhány műszaki váltást átéltem, kezdve a redisztollal, meg a mártogatós vékonyhegyű szövegíró tollacskával. A csigásvonalzó, rotring csőtoll  már áldás volt. A géppel való rajzolás izgatta a fantáziám, de annyira drága volt a program hogy abból kimaradtam. Nem igazán sajnálom, és azt látom, hogy az azzal készült tervek sokkal sablonosabbak, ridegebbek. Ez az épület (Le Corbusier) meg inkább egy szobor, alaprajzában és a fő nézetekben Tudom, ez a másik (majdnem) véglet.

Lazán kapcsolódik ide egy friss ismeretem, ami már régen is zavart a neten, most megtudtam, hogy neve is van: "filterbuborék". Mert a google mindenáron ki akarja találni, hogy mi érdekel, és egyre inkább egy bejáratott vágányra akar terelni. A cikk végén praktikus tanácsokat is lehet olvasni, hogy lehet lerázni ezt a skatulyázást. (Nem mellékesen, a fortepanos keresés-kutatást is segítheti, és ezért is jó, hogy többen is "bányásznak", mert különböző területeken található információk bukkannak elő.)

Visszakanyarodva: a számítógépes tervezés óhatatlanul terel a kész klisék felé.

Amikor már lehetett Wilkinson pengét kapni, az nagy kincs volt. A csehszlovák Astra meg jó volt a rajzok vakarásához. Félbevágva a pauszt, egészben, meghajlítva a dipát vitte. Anyám mondta mindig, hogy jó pengével nem is lehet rendesen vakarni, mert könnyű elvágni vele a pauszt.

Biztosan penge volt.
Nagyon élesen emlékszem, hogy ezeken a szertartásokon mi történt. Volt egy fadoboz a borotválkozáshoz. Benne belül egy felragasztott tükör, a dobozban a réz borotva ( ma is megvan ), timsó, ecset, pengék, kis alumíniumtálka, és a Barbon, (vagy még korábban vmi. rúd alakú szappan?).
Letette a konyhaasztalra, és akkurátusan megborotválkozott. Szerettem ilyenkor mellette ülni, az asztalra könyökölve figyeltem a műveletet. Nagyon mókás grimaszokat vágott, időnként kaptam egy kis habot az orrom hegyére :). Nagyszerű szórakozás volt :) Időnként előfordult, hogy felállt, és a szögre akasztott derékszíjon megfente a pengét. Persze nekem mindig mindent meg kellett kérdezni, szóval azért húzogatta ott a pengét, hogy élesebb legyen. (A jó penge kincs volt, nenyúljhozzá kategória. Ami már kiszolgált, azt anyám kapra meg, a varrásnál bontáshoz kiváló szolgálatot tett, valamint mi a ceruzahegyezéshez.) Azt a szíjat másra nem is használta. Volt egy másik is, az a nadrág tartására szolgált. Később csak rácsodálkoztam ezekre a kinyitható borotvakésekre, olyat nem láttam nála.

Tőle láttam azt is, hogy a kicsit megrozsdásodott varrótűt hogyan kell rendbetenni: a konyhakőre letette, rátaposva a bőrtalpú cipővel megsodorgatta, s lőn. Fényesebb lett, mint újkorában. Igazi ezermester volt, szóval sosem unatkoztam.