Biztosan penge volt.
Nagyon élesen emlékszem, hogy ezeken a szertartásokon mi történt. Volt egy fadoboz a borotválkozáshoz. Benne belül egy felragasztott tükör, a dobozban a réz borotva ( ma is megvan ), timsó, ecset, pengék, kis alumíniumtálka, és a Barbon, (vagy még korábban vmi. rúd alakú szappan?).
Letette a konyhaasztalra, és akkurátusan megborotválkozott. Szerettem ilyenkor mellette ülni, az asztalra könyökölve figyeltem a műveletet. Nagyon mókás grimaszokat vágott, időnként kaptam egy kis habot az orrom hegyére :). Nagyszerű szórakozás volt :) Időnként előfordult, hogy felállt, és a szögre akasztott derékszíjon megfente a pengét. Persze nekem mindig mindent meg kellett kérdezni, szóval azért húzogatta ott a pengét, hogy élesebb legyen. (A jó penge kincs volt, nenyúljhozzá kategória. Ami már kiszolgált, azt anyám kapra meg, a varrásnál bontáshoz kiváló szolgálatot tett, valamint mi a ceruzahegyezéshez.) Azt a szíjat másra nem is használta. Volt egy másik is, az a nadrág tartására szolgált. Később csak rácsodálkoztam ezekre a kinyitható borotvakésekre, olyat nem láttam nála.
Tőle láttam azt is, hogy a kicsit megrozsdásodott varrótűt hogyan kell rendbetenni: a konyhakőre letette, rátaposva a bőrtalpú cipővel megsodorgatta, s lőn. Fényesebb lett, mint újkorában. Igazi ezermester volt, szóval sosem unatkoztam. |
